C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)

4. Összegzés és kitekintés. A nádori és a helytartói intézmény a kora újkorban

333

4. ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS. A NÁDORI ÉS A HELYTARTÓI INTÉZMÉNY A KORA ÚJKORBAN

Munkám végére érve joggal vetődhet fel az olvasóban a kérdés: miért történt változás a nádori hivatal betöltése terén 1342-ben? Miért nem csak – amint Károly uralkodása idején is – pusztán királyi kinevezés révén nyerték el a nádorok posztjukat és miért országgyűlés (esetleg nagyobb királyi tanácsülés) keretében történt megválasztásuk, majd királyi kinevezésük? Magam – ahogyan az 1. fejezetben írtam róla – több véletlenszerű, egy időben bekövetkező esemény összjátékának következményeként értékelem a történteket: 1342 nyarán előbb Károly király, majd kora őszén Druget Vilmos nádor halt meg. E két, a korábbi évtizedeket nagymértékben meghatározó szereplő halála, illetve a nádorok állításának megváltozása között véleményem szerint ok-okozati összefüggés van. Az uralkodó és a nádor halála után összehívott országgyűlésen a megjelent főpapok és bárók egy része elérkezettnek láthatta az időt arra, hogy visszatérjenek a jól bevált kormányzási módszerekhez és eltöröljék Károly „káros újításait” (így például az országgyűlések tartásának tilalmát). Ennek érdekében – talán az anyakirályné hathatós támogatásával vagy akár kezdeményezésére – egyrészt lefoglaltatták az új királlyal a Druget-vagyont,1

másrészt pedig félreállították az előző kormányzat másik erős emberét, Szécsényi Tamás erdélyi vajdát, aki elvesztette vajdaságát. Mindezek után a szó középkori értelmében – talán hivatkozva III. András király 1290/1291. évi törvényének 9. cikkelyére, amely szerint „országunk nemeseinek tanácsából, országunk régi szokása szerint” kell a nádort, az országbírót, a kancellárt és a tárnokmestert kinevezni –, megreformálták az ország első és harmadik legfontosabb méltóságának, a nádornak és az országbírónak az intézményét. Míg az utóbbi tisztségviselőt teljes egészében az uralkodó hatalma alá helyezték, addig az előbbit a III. András-kori törvény szellemében eltávolították a királytól és kinevezését a rendek akaratától tették függővé. Zsámboki (Gilétfi) Miklós hivatalba lépésétől kezdve majdnem száz éven át, egy-két esetet leszámítva, a nádorokat mindig országgyűlé-1 Engel P.: Ung 43.; Uő: Honor 130. – Arra, hogy a Druget-ellenességnek volt bázisa, lásd Zsoldos A.: Nádor és helyettese 537.