C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.4. Részösszegzés
AZ ÚN. 1486. ÉVI NÁDORI CIKKELYEK 331 a) a nádort az egész országnak közös akarattal kell a királyság korábbi törvénye és szabadsága értelmében országgyűlésen választania;410 b) a többi méltóságot vagy tisztséget, úgymint a kancellárt, az országbírót, a tárnokmestert és a többi rendes bírót és ítélőmestert mindenki maga állíthatja, miképpen magunk között megegyeztünk.411 Mint látható, ez esetben sem konkrét törvényi helyekre, hanem „az ország régi szabadságára” hivatkoztak a nádor jövőbeni mindkét „ország” általi egyöntetű megválasztásának szabályozásakor. (Ne felejtsük, hogy ekkor egyik uralkodónak sem volt hivatalban lévő nádora.) Az egyes cikkelyek kapcsán elősorolt érvek alapján a nádori cikkelyeket kompilációnak tartom,412 amely az új, ráadásul részben más berendez kedést meghonosítani kívánó I. Ferdinánd király és a magyar országnagyok közötti hatásköri viták lecsapódásaként keletkezett 1544 előtt. A cikkelyekben a szokásjog keveredik az igényjogokkal, valamint – talán az irat régiségét igazolandó, hitelességének növelésére – egyes abszurdnak nevezhető cikkelyekkel. Ha tehát a nádori cikkelyeket a királyi udvar és a magyar rendek 1530-as, majd utóbb Nádasdi Tamás és Oláh Miklós között az 1550-es években zajló eseményekkel hozzuk kapcsolatba,413 több szem pontból is nyerünk. A kettőjük, illetve más szempontból a király és az érsek, továbbá a király és a nádor között – a különböző hatalmi jogkörökért – folyó politikai harc egyik eredményeképpen születhetett meg például a 4. és a 9. cikkely: A „nádori cikkelyek” 4. paragrafusa – a nádor hivatalánál fogva a királyság hadainak főparancsnoka (generalis capitaneus) és az országlakosok hadainak főkapitánya (supremus capitaneus) – a nádor és a magyarországi elit, illetve a király ellentétét mutatja. 410 „...unus per totum regnum communi voto palatinus iuxta vetustam legem ac libertatem regni in dieta seu conventu generali publicandae pacis eligatur” (Gooss, R.: Österreichische Staatsverträge 80.). 411 „...alios autem honores seu magistratus puta cancellarium, iudicem curiae, magistrum thavernicorum ceterosque iudices ordinarios ac prothonotarios quilibet per se habeat, quemadmodum inter nos conveniemus” (uo.). 412 A cikkelyek „nemléte” mellett hozható fel az az eset is, amikor II. Lajos király Bátori István nádor 1523. májusi leváltása után a nádori jelenlét bíróságának vezetését magához vonta és az ottani perekben a személynök ítélőmestere (Verbőci István) ítélkezett (lásd erre az 1.2.5. fejezetet). 413 Pálffy G.: Magyar Királyság 256.; Uő: Koronázási jog.
