C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.3. A cikkelyek történeti hitelessége (tartalmi vizsgálata) - 3.3.4. A negyedik cikkely
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 312 garie constitutus)283 nevezi a király. A szakirodalom szerint284 Hunyadi János a kormányzói tisztségről történt lemondása fejében kapta meg a besztercei örökös grófi, illetve az országos főkapitányi címet. Míg az előbbiről kapott adománylevelet,285 addig az utóbbiról nem, és először egy, a fentiekben már idézett, 1453. február 7-i királyi parancslevélben szerepel e címével. Hunyadi János, illetve fia, László, valamint Cillei Ulrik főkapitányi címével a továbbiakban nem foglalkozom, mivel az elsősorban nem katonai, hanem politikai szerepük legitimálására szolgált.286 Legközelebb II. Ulászló király 1498. évi törvényében szóltak érintőlegesen a kapitányokról. A 17. és 18. törvénycikk az országos sereg (exercitum regni) hadbavonulási kötelezettségét szabályozta, míg a 19. törvény cikk az azt vezető királyi kapitány (capitaneus regius) büntetéséről rendel kezett, mégpedig azt meghatározva, hogy mi vár rá, ha indokolatlanul hívja hadba az országos sereget.287 Hunyadi a fentebb már idézett két, azonos napon (1453. márc. 10.) kelt oklevelében sem ugyanazzal a jelzővel használta a kapitányi címét. A supremus jelző használata mögött, amellett, hogy szinonimának tekinthették, talán az is ott áll, hogy ugyanebben az időben Jiskra is így címezte önmagát.288 Ugyanakkor érdekes különbség figyelhető meg az előbb Hunyadi Já nos esetében idézett, valamint az 1453–1467 között létező Felső részek (par tium regni Superiorum supremus capitaneus),289 az 1479-ben létrehozott Alsó részek (partium regni Inferiorum capitaneus generalis) 290 főkapitánya tisztsége, továbbá az országos/királyi főkapitányi (sumpmus / capitaneus ge neralis regie maiestatis) cím használatában. Mint látható, 1486 után 291 a supremus jelzőt csak a Felső részek, a generalis jelzőt pedig az Alsó részek 283 1453. febr. 7. (DL 74120.); Teleki X. 475. 284 Csak két példa: Szekfű Gy.: Renaissance-állam 446.; Engel P.: Szent István birodalma 245. 285 Teleki X. 347–356. 286 Vö. Pálosfalvi T.: Tettes vagy áldozat, passim. 287 CJH I. 604–605. 288 Teleki X. 297. 289 Horváth R.: Felső Részek kapitánysága 941. (Szapolyai István 1491. évi előfordulása már egy másik jelenséghez kapcsolódik). 290 Vö. Kinizsi Pál, Somi Józsa vagy Bátori István intitulációival. 291 1483-ban Kinizsi Pál temesi ispán és „supremus capitaneus gentium nostrarum” (sc. regis) címmel szerepel (DL 18824.). – Telegdi István erdélyi alvajda 1487. dec. 6-i oklevelében Vingárti Geréb Péter mint „supremus capitaneus gentium regalium partium Superiorum” szerepel (DF 277604., az adatot Horváth Richárdnak köszönöm), ám Geréb ekkor az Ausztriában harcoló királyi hadak kapitánya volt, lásd Mátyás király Bécsújhelyen, 1487. szept. 16-án kelt oklevelét, amelyben mint „capitaneus exercitus nostri Germanici” szerepel (DF 231793.), illetve Bécsben, 1488. jan. 21-én kelt oklevelé-
