C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.2. A forrás - 3.2.2. Nádasdi Tamásnak a nádori cikkelyeket (és az udvari becsületbíróság működésének szabályzatát) tartalmazó kéziratos példánya - 3.2.2.1. A kéziratos példány szövege
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 294 tunk, hogy 23 olyan eltérés van, amelyik egyetlen kódexben sem található meg. Ha ezeket összevetjük a Quadripartitum változataiban szereplő részekkel (teljesen ez persze csak a bizottsági esetében lehetséges, mivel a dinasztikus változatból a 7. és 8. cikkely eleve hiányzik, a többiben pedig kisebb-nagyobb változtatásokat hajtottak végre),174 akkor azt láthatjuk, hogy összesen nyolc olyan eltérő szövegegységünk van, amely valamelyik változattal megegyezik. Mindezek alapján a szöveg hagyományozódására semmilyen biztos következtetést nem tehetünk. Ezt erősíti az első cikkelyben lévő kiegészítés (conventum generalem regnicolis indicere et eos convo care ac eis congregatis ipse), valamint a hetedik cikkelyben található vari áns (ad audiendos oratores helyett ad audiendos subditorum oraciones), amelyek egyike sem található meg a vizsgált kódexekben és quadripartitumi változatokban. A szóban forgó példány szövegének lejegyzési idejére, mivel semmilyen évszámot nem tartalmaz, két támpontunk van. Az egyik ilyen vizsgálható szempontot a másoló „helyesírási” szokásai képezik. Szövegünkben az annak írójára valló szóalakok – például suppremus (IV.), deffectum (VII.) – figyelmen kívül hagyása mellett alapvetően két korjelölő sajátossággal találkozunk: az egyik a diftongus (ae, e és ę) használata: Hungariae (Tit.) – Hungarie (Pr.) – Hungarię (Concl.) Mathie (Pr.) ęditos (Pr.), aetate – ętatem (II), ętate (III) regnicole (II) – regnicolę (III) A másik a palatalizáció, azaz a -ti és -ci írásmódja: offitio (Tit.) – officii (I), officio (II–VII, IX–XI, Concl.) parciumque, comiciis, congregacione (Pr.), ordinacione (I), differencie, sediciones (V), differencia, diligencia (VI), oraciones (VII), discuciatur (VIII), potenciariorum, instanciam, querulancium, limitacione, relacione, citaciones, evocaciones, sentencias, potencia (IX), graciis, donacionibus, ordinacione (X), condicione, examinacio, deliberacio, exequcio, eciam, obligacionibus, negociis (Concl.) Jól érzékelhető, hogy az „ae” diftongus használata teljesen következetlen: mind az „ae”-t, mind az „e”-t, valamint az „e-caudatát” is megtalálhatjuk a szövegben. Ez egyértelműen az 1540-es évekre keltezi forrásunkat.175 174 Baranyai B.: Vizsgálódások 75–76. 175 Elliott A. G.: Introduction to Medieval Latin 3.
