C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.1. Historiográfiai áttekintés
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 268 tartó című fejezetét és azt e mondattal indította: „Törvény és szokás alap ján Magyarország nádora egyúttal a magyar király helytartója is.” Majd így folytatta: „I. Mátyás 1485. évi ún. nádori cikkeiben (bár törvényvoltukat a jogtörténetírás vitatja)56 széles körűen határozta meg a nádori jog kört, s először kapcsolta össze a helytartóságot a nádori méltósággal. ... Korábban a király távolléte idejére alkalomszerűen bízott meg helyetteseket (vicarius generalis); a megbízást általában a nádor kapta, de kaphatta más is. A XV. század végétől kezdve azonban ez a feladatkör részévé vált a nádori jogkörnek.”57 Néhány oldallal előrébb pedig az alábbiakban fog lalta össze a nádorok 1526 előtti tevékenységét: „A Mohács előtti magyar nádorok három területen kaptak részt a királyi hatalomból: mint királyi helytartók a kormányzatban, az igazságszolgáltatásban (a nádor a király után a legfőbb bíró) és a hadügyben (a nádor az ország főkapitánya). ... A hatáskör egyes elemeit különféle törvények rögzítették. A legfontosabbakat együtt találjuk I. Mátyás 1485. évi ún. nádori cikkeiben, amelynek törvényerejét a jogtörténészek vitatják. A későbbi nádorok és rendek azonban mindig a Mohács előtti nádorok szerepére, tág hatáskörére hivatkoztak [de sohasem a nádori cikkelyekre! – megjegyzés: C. T. N.], amely Mohács után, a Habsburg-ház trónra kerülésével egyre szűkült.”58 Erdélyi Gabriella a Bátori István helytartó halála utáni, Thurzó Elek helytartói kinevezéséig tartó időszak elemzése kapcsán került szembe a nádori cikkelyek vonatkozó pontjával. 2000-ben megjelent tanulmányában szintén a nádori cikkelyek elfogadásának fényében fogalmazta meg sorait, mert – mint írta – Mária királyné helytartói kinevezése előtt Ferdinánd kikérte a magyarok véleményét, s hasonlóképpen cselekedett 1528-ban is. Ez utóbbi időpontban a budai országgyűlés elé vitte annak kérdését, hogyan helyettesítse királyi személyét, illetve kivel töltse be ezt a posztot. A jelenlévő rendek Máriát szerették volna, de ő nem vállalta a megbízatást, és így lett Bátori a helytartó. A kinevezés – mint írja – „érdekessége, hogy nemcsak a szűk Ferdinánd-párti csoport, de egy évvel később az országot reprezentáló rendek is nagyobb bizalommal és lojalitással voltak az özvegy királyné, mint az általuk választott nádor iránt, akit a törvények szerint [kiemelés: C. T. N.] e tiszt megilletett volna. ... Hogy 1528-ban mégis Báthori lett a helytartó, az csak Mária elutasításán mú-56 Itt Iványi Emma Holub József Ordinaria potentia című tanulmányára (Holub, J.: Ordinaria potentia 94–95.) utalt. 57 Iványi E.: Esterházy Pál 43. 58 Uo. 18.
