C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.1. Historiográfiai áttekintés
AZ ÚN. 1486. ÉVI NÁDORI CIKKELYEK 257 Quadripartitum kétféle szövegének adott helyén sem szerepel.) Fraknói ezután végigveszi a három utolsó királyválasztó országgyűlés történéseit és kimutatja, hogy mind 1440-ben, mind 1457 végén, valamint 1526-ban nem a hivatalban lévő nádor játszotta a főszerepet, nem ő hívta össze az országgyűlést, hanem az özvegy királyné – ha volt –, illetve az országnagyok. A királyválasztó országgyűlés összehívásának joga egészen 1526 decemberéig nem merült fel. Ekkor Révai Ferenc nádori ítélőmester a december 16-án vagy 17-én tartott beszédében rótta fel a Szapolyai-pártiaknak, hogy nem a nádor hirdette meg az országgyűlést Székesfehérvárra, holott erre neki lett volna joga egyedül. Mindazonáltal a kérdésben a nádori cikkelyek e pontjára 1526-ban senki sem hivatkozott.10 A második cikkely a nádor mint a kiskorú király gyámja kérdésében Fraknói 1439-től, Albert király halálának időpontjától hozott példákat arra, hogy a nádor gyámi tiszte egyetlenegyszer sem merült fel, akármikor is zajlott erről tárgyalás. Különösen tanulságosnak tartja a II. Lajos kiskorúsága idejére kijelölendő gyámok feletti vitát, amikor Perényi Imre nádor neve még említés szintjén sem merült fel.11 A harmadik cikkely érvényességét Fraknói külön nem tárgyalta, minthogy „lényege az első és második czikkely tartalmában benfoglaltatik”.12 A negyedik cikkely, amely szerint a nádor hivatalánál fogva az ország főkapitánya, forrásokkal nem támasztható alá. Ennek bizonyítására Hunyadi János, Szapolyai János és Bátori István főkapitányi kinevezéseit említi.13 Az ötödik és hatodik cikkely esetében, amely szerint a nádor a közbenjáró a király és az országlakosok közötti vitás ügyekben, illetve viszályokban, véleménye szerint semmilyen forrásadattal nem támasztható alá a nádor ebbéli tevékenysége.14 A hetedik cikkely értelmében, ha a király gyengeelméjű vagy kiskorú, a külföldi követeket (oratores) hivatalánál fogva a nádornak kell kihallgatnia és feleletet adnia nekik. Hasonlóan, mint az előző két cikkelyt, Fraknói ennek meglétét sem tudta forrásokkal alátámasztani, sőt éppenséggel ennek ellenében hozott fel érveket.15 A nyolcadik cikkely a király helytelen vagy törvénytelen adományainak visz szavételével a nádort bízza meg. E kérdésben azonban az 1486. évi Decretum 10 Fraknói V.: Az 1485-ik évi czikkelyek 487–494. – Révai beszédét helyesen lásd MOE I. 52. 11 Uo. 494–498. 12 Uo. 498. 13 Uo. 499. 14 Uo. 500. 15 Uo. 500–501.
