C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.3. A helytartóság kialakulása és kiteljesedése (1490–1562) - 2.3.3. I. Ferdinánd uralkodása idején . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236 2.4. Részösszegzés
A KIRÁLYI HELYTARTÓSÁG TÖRTÉNETE 253 alkotmánytörténetben ’Nádori cikkelyek’ néven ismerünk. Ez a rendszabály ... több olyan rendelkezést tartalmaz, melyek a nádornak ... a távollévő király helytartójának jogkörét szabályozzák. ... A nádor a távollevő király helytartója némely mellé rendelt tanácsosokkal, akiknek azonban ő a feje. Ebbéli minőségében ’mindent tehet és végezhet, amit a király tehetne’ vagy köteles volna megtenni. Nem terjed ki azonban a helytartó-nádor hatalma a kegyelmezésre és a birtokadományozásra, valamint ’egyéb dolgokra, melyek régi rendtartásnál fogva mindenkor egyenesen a királyi méltóságra tartoztak’. (10. cikk). Ez utóbbi rendelkezés a királyi udvar tisztségeinek ... az adományozására vonatkozik, aminek jogát fenntartották magának a királynak, még távolléte idejére is.”593 Nem véletlenül idéztem szó szerint Gábor Gyula szavait, ha ugyanis felidézzük az ismert kinevezőlevelekben tételesen felsorolt jogköröket, akkor azokban azt találjuk, hogy magszakadás vagy hűtlenség miatt a koronára háramlott birtokokat a helytartó – 32 jobbágytelekig – eladományozhatja. A szerző, annak ellenére, hogy ismerte az okleveleket, meg sem kísérelte összhangba hozni a vonatkozó cikkely és a kinevezőlevelek szövege közötti nyilvánvaló ellentmondást (mint ahogyan mások sem). A nádor egyébként már csak azért sem lehetett hivatalból a király helyettese vagy királyi helytartó, mert ő – amint az előző (1.2.) fejezetben láttuk – a rendek által választott és király által kinevezett tisztségviselő volt, míg a helytartó – amint azt a jelen (2.3.) fejezetben láttuk – csak királyi kinevezés útján nyerhette el tisztségét, amelyet meghatározott időre és feladatkörre kapott. Ebben változás csak 1530 után, a megváltozott politikai helyzetben következett be. A folyamat záróakkordja Nádasdi Tamás hivatalviselése (1554–1562) volt: amikor az újonnan megválasztott nádor királyi kinevezésekor egyúttal elnyerte a királyi helytartói és az országos főkapitányi tisztséget is594 – ek kortól érvényesek Gábor Gyula szavai is.595 593 Gábor Gy.: Kormányzói méltóság 94–95. – A cikkely pontos szövege azonban így hangzik: „Tizedszer: hogy ha a királyi felség a hadseregben vagy különben az országon kívül találna tartózkodni, a nádornak az ő tiszténél fogva ez országban mindenkor helytartónak kell lennie, és némely melléje rendeltekkel (kiknek mindamellett ő legyen a feje és feljebbvalója) mindent tehet és végezhet, amit a király tehetne, vagy köteles volna megtenni. Kivéve mindazonáltal a kegyelmezést és a koronára háramlott jogok adományozását. Ezenkívül még egyéb dolgokat, melyek régi rendtartásnál fogva mindenkor egyenesen a királyi méltóságra tartoznak” (CJH I. 402–403.; DRH 1458–1490. 317.). 594 Vö. Nádasdi Tamás kinevezőlevelével (R. Kiss I.: Helytartótanács 404–409.). – Ennek hátterére lásd a 3. fejezetet! 595 Csakúgy, mint Iványi Emma eszmefuttatása a nádori hatáskör középkori alapjairól (vö. Iványi E.: Esterházy Pál 18–19., 29., 43.). – Minderre lásd még a 4. fejezetet!
