C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.3. A helytartóság kialakulása és kiteljesedése (1490–1562) - 2.3.3. I. Ferdinánd uralkodása idején . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236 2.4. Részösszegzés
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 244 2.4. Részösszegzés A királyok távolléte idejére állított helyettesek felsorolásának végére remélhetőleg az olvasó számára is egyértelművé vált, hogy az 1490-ben trónra lépő II. Ulászló király uralkodásával új korszak köszöntött be a királyok helyettesítése terén. Mátyás király halálával bezárólag az uralkodók helyettes(eke)t (vicarius/vicarii), míg utána helytartó(ka)t (locumtenen[ te]s) állítottak. A királyhelyettesek különböző elnevezése – amint azt Gábor Gyula és utána mások is vélték – nem pusztán stilisztikai vagy éppen divat által ösztönzött fordulat volt (amint az például az 1500-as évektől a várak megnevezésére használt szavak esetében megfigyelhető; például a „castrum” kifejezést felváltotta az „arx” elnevezés).559 A két szó, illetve tisztség mögött álló legfőbb különbségeket – azon túl, hogy mindketten a király helyett és nevében, de csakis annak felhatalmazásával tevékenykedtek – a következőképpen lehet megfogalmazni: a királyhelyettes (vica rius) a király neve és pecsétje alatt, a királyi helytartó (locumtenens regi us) viszont a saját nevében és pecsétje alatt állította ki okleveleit és intéz kedett királya nevében. Ráadásul míg az előbbiek alapvetően a király által vezetett külföldi hadjárat, addig az utóbbiak az uralkodó külföldi tartózkodása idejére lettek kinevezve. Jóllehet II. Ulászló király első helytartói még nem tüntették fel okleveleik intitulációjában e funkciójukat, ám Perényi és Bátori már következetesen használta helytartói címét. (Lásd a 18. táblázatot; az első oszlopban a helytartó neve, a másodikban helytartósá gának ideje, a harmadikban az intitulációban szereplő megnevezés, a negyedikben pedig az oklevelek rendelkező részében található, a helytartóságára utaló részek szerepelnek). 18. táblázat. Az 1490–1530 közötti királyi helytartók címhasználata Név Időpont Intituláció Az oklevelekben lévő utalás Szapolyai István 1497. II. – VIII.–, királyi oklevél ben: locumtenens noster auctoritate regia, qua impresentiarum fungimur Vingárti Geréb Péter 1501. XII. – 1502. IV.– auctoritate regia 559 Lásd erre Horváth R.: Várak és uraik 75. – Ugyanakkor az esztergomi vár esetében 1498 után, Bakóc érseksége idején már szinte kizárólag az „arx” megnevezéssel találkozunk (DF 289039., 225745., 277670., 245585., 238311., 228401.), az általam ismert egyetlen kivétel: DF 237344.
