C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.3. A helytartóság kialakulása és kiteljesedése (1490–1562) - 2.3.2. II. Lajos király uralkodása idején
A KIRÁLYI HELYTARTÓSÁG TÖRTÉNETE 237 január 19-én Pozsonyban került sor, Ferdinánd csehországi útja idejére (usque ad felicem nostrum ex regno Bohemie reditum) szólt, és felhatal mazta Mária királynét, hogy nevében minden ügyben (omnibus negociis vice nostra) – Bátori István egyetértésével és akaratával (accedente ad hoc consensu et voluntate spontanea ... palatini) – teljes joggal és hatalommal intézkedjen az ország törvényei, szokásai és szabadságai tiszteletben tartása mellett.514 A királyné mellé ugyanakkor egy öt főből álló tanácsot is állított, amelynek tagjai a nádoron kívül Szalaházi Tamás veszprémi püspök, Brodarics István kancellár, Thurzó Elek tárnokmester és Vingárti Horvát Gáspár asztalnokmester, valamint – ahogyan a levél fogalmazott – azok a tanácsosai, akik éppen a királyné udvarában tartózkodnak (alio rum consiliariorum nostrorum, quos in tempore in curia sue maiestatis adesse contigerit). 515 A királyné „helytartói” jogait csak általánosságban adta meg a király: minden olyan ügyben intézkedhetett, ami a koronára és Magyar Királyságra vonatkozott, továbbá az annak és neki tett szolgálatokat jutalmazhatta, vagyis az alkalmas személyeket megadományozhatta, egyszóval mindent megtehetett, ami Ferdinánd távollétében a királyi méltóság megőrzésére és növelésére irányult.516 A rendelkezés kihirdetésére 1527. február 3-án került sor517 (doku mentálhatóan most először). A királyné-helytartó jogkörei ugyan a kinevezésből nem derülnek ki egyértelműen, de az általa kibocsátott oklevelek alapján feladatai közé tartozott a megfogyatkozott országterületen az igazságszolgáltatás működtetése, az adományozás, illetve a főkegyúri jog gyakorlása. Utóbbi kettőt azért is vehetjük bizonyítottnak, mivel a királyné Ferdinánd híveinek gyarapítására meglehetősen sok birtokadományt tett, valamint élt a még férje által ráruházott királyi főkegyúri joggal.518 Mária királyné, kormányzásának némileg kilátástalan helyzetétől is elkeseredve, 1528 januárjában visszaadta megbízatását testvérének,519 aki 514 Korrespondenz II. 8.; vö. Erdélyi G.: Thurzó levelezés 29.; Kenyeres I.: Pacsa János 146– 147. 515 Korrespondenz II. 8.; vö. R. Kiss I.: Helytartótanács XVIII.; Erdélyi G.: Vita a helytartó ságról 342.; Uő: Thurzó levelezés 29. 516 „...omnia et singula, que uti premiussum est, ad tuendam et augmendam dignitatem nostram durante hac absentia nostra expedire utilia et necessaria esse videbuntur” (uo.). 517 R. Kiss I.: Helytartótanács 334.; Gábor Gy.: Kormányzói méltóság 225. 518 R. Kiss I.: Helytartótanács XVI–XVIII.; Gábor Gy.: Kormányzói méltóság 113–117. – Helytartóságára lásd még Szende K.: Mária és a nyugat-magyarországi városok 137– 143.; Kenyeres I.: Pacsa János, passim; Ember Gy.: Újkori közigazgatás 92. 519 R. Kiss I.: Helytartótanács XIX.; Gábor Gy.: Kormányzói méltóság 117.
