C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.1. Historiográfiai bevezetés - 1.1.1. Egy kis módszertan
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 22 Károly, hanem fia, Lajos volt az uralkodó. A felső időhatár – úgy gondolom – nem igényel különösebb magyarázatot: egyértelműen adódik az ország új – politikai, dinasztikus – berendezkedéséből. 1.1.1. Egy kis módszertan Jelen munka első fejezetében tehát azt kívánom bizonyítani, hogy a nádorokat már 1439 előtt is – minden bizonnyal a király jelöltjei közül – választották, akiket a király erősített meg és nevezett ki a méltóságra. Másodsorban, az előbbivel összefüggésben még arra keresem a választ, hogy ezekre a választásokra hol került sor: feltételezésem szerint már I. Lajos király uralkodása idején nagyrészt országgyűlések alkalmával történt a nádorok kinevezése. Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy miképpen kívánom ezt bizonyítani. A felvetés jogos, hiszen erre utaló konkrét források az 1447-es (amikor nem volt cselekvőképes királya az országnak) és 1486-os, illetve az 1490 utáni nádorválasztásokat leszámítva nem maradtak fenn. Éppen ezért, mivel a magyarországi forrásanyag nem teszi lehetővé annak közvetlen okleveles bizonyítását,28 hogy a nádorokat a király beleegyezése, illetve jelölése révén országgyűléseken választották, így azt fogom – illetve reményeim szerint tudom – bizonyítani, hogy a nádorváltásokra vagy új nádor hivatalba lépésére – az esetek többségében 1447 előtt és után is akkor került sor, amikor a források alapján országgyűlés vagy nagyobb29 ki rályi tanácsülés zajlott. E ponton azonban rögtön adódik egy probléma: az eddigi irodalom szerint 1342 és 1439 között országgyűléseket csak nagyon ritkán – összesen nyolc alkalommal30 – tartottak a Magyar Királyságban. 31 Érdemes itt rögtön megjegyezni, hogy 1338-ban, amikor a főpapok a pápánál panaszkodtak Károly király különféle,32 általuk jogtalannak vélt intéz kedései és cselekedetei ellen, többek között azt is a szemére vetették, hogy 28 Szemben Angliával, ahol még a parlamenti ülések jegyzőkönyvei is fennmaradtak (ha nem is mindegyik), s így azt is vizsgálat tárgyává lehet tenni, hogy mit mondott a király a parlament ülésein (vö. Bradford, Ph.: A silent presence). 29 A kisebb és nagyobb tanácsra lásd Kubinyi A.: Bárók 152–154., 161–162., 175–189. 30 1351. nov./dec. 11-ig, 1352. aug. 20., 1384. jún. 22., 1385. nov. 8–14., 1386. aug. 27. u., 1397. szept. 29., 1435. márc. 8., 1439. máj. 29. (Kronológia I. 212–213., 227–228., 235., 255., 258.; vö. még DRH 1301–1457., passim). 31 Vö. Eckhart F.: Alkotmány 110.; Bónis Gy.: Hűbériség és rendiség 366–383. (általában, az Anjou-korra: 370.); Fedeles T.: Világi kormányzat 78–79.; Rady, M.: Jagello Hungary XXXV.; Guenée, B.: States and Rulers 173.; az Anjou-korra nézve Csukovits Enikő hang súlyozta ezt legutóbb (Csukovits E.: Nápolyi párhuzamok 42.). 32 Erre részletesen lásd C. Tóth N.: Korai rendiség és rendi állam között 10–11.
