C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.3. A helytartóság kialakulása és kiteljesedése (1490–1562) - 2.3.1. II. Ulászló király uralkodása idején
A KIRÁLYI HELYTARTÓSÁG TÖRTÉNETE 205 kibocsátott oklevelei intitulációjában nem tüntette fel helytartói címét, így az arra utaló adatokat a nádor okleveleinek rendelkező részeiben vagy a királyi oklevelekben találhatjuk meg. Az első adatunk a király helyettesítésére február 13-ról van, amikor a turóci konventhez írt parancsában az alábbi megokolással idéztette meg a bepanaszoltakat a királyi kúriába: „Ulászló király ugyanis Magyarországból Csehországba utazván az akkor vele együtt volt főpapok és főurak tanácsából közös akarattal elrendelte, hogy vízkereszt nyolcadától visszatértéig a hatalmaskodási, károkozási és más gonosztettek ügyében az idézést, nem véve figyelembe az ország decretumát, az idézés 32. napjára kell végrehajtani és halasztás nélkül be kell fejezni.”322 De ebben még nem szerepel királyi felhatalmazásra utaló for mula (auctoritate regia, qua inpresentiarum fungimur), ami a későbbiek ben megjelenik.323 Szapolyai István két nap múlva, Bártfához küldött le velében értesítette őket, hogy a király elutazott Csehországba, és felszólította őket a maga meg a király nevében (in persona regie maiestatis): őr ködjenek városuk biztonsága felett, hogy a király visszaérkezése után elnyerjék dicséretét.324 Az időben előrehaladva a királyi oklevelekben is feltűnik a megbízatás ténye: többek között Ulászló király április 24-i, május 17-i és június 5-i, Prágából küldött leveleiben fedezhetjük fel Szapolyai Istvánra vonatkoztatva a helytartó (locumtenens noster) kifejezést. 325 Az eddig felsorolt oklevelek alapján megállapítható, hogy István nádor egyfelől a bírósági, azon belül is a 32. napra szóló idézéssel induló perekben kapott felhatalmazást az uralkodó helyettesítésére. Ha azonban a nádor– helytartó nevében kibocsátott okleveleket vesszük sorra, akkor jól látható, 322 Justh 496. sz. (Bajmóc vár) „et quia tempore recessus ... Wladislai ... regis Hungarie, Bohemie etc., ... de hoc regno suo Hungarie versus regnum suum Bohemie antequam iter suum regium arripere voluisset, de consilio et communi voluntate dominorum prelatorum, baronum procerumque huius regni sui eo tunc penes suam maiestatem constitutorum et existentium pro commetiori commissionique et tutiori statu et conservationi huius regni inter cetera statuendi decrevit, ut ratione quorumcunque actuum potentiarum, dampnorum illationum ceterorumque quorumvis malorum generis ab ipso tempore statuti sue maiestatis per quempiam committendorum non obstante decreto dicti huius regni sui infra felicem sue maiestatis reditum breves evocationes ad tricesimum secundum diem iuxta veterem consuetudinem decerni et dari atque universe cause, ut prefertur, ratione quorumcunque actuum potentiarum et malorum generis post octavam diem festi epiphaniarum Domini iam elapsi semper usque felicem sue maiestatis reditum movende absque omni ulteriorum prorogationis confidentia per nos adiudicari et senten cionaliter finaliterque terminari possint et deberent”. 323 Például 1397. márc. 30. Buda. (Szapolyai oklt. 237.). 324 Szapolyai oklt. 235. (Bajmóc vár). 325 Házi I/6. 156., DL 20559., DF 270794., Házi I/6. 161.
