C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.2. A király helyettesítése a kezdetektől 1490-ig - 2.2.5. A Hunyadiak korában
A KIRÁLYI HELYTARTÓSÁG TÖRTÉNETE 201 zonyos ügyre292 szólt –, egy szó sem esik arról, hogy akár Bátorinak, akár Szapolyainak bármi szerepe is lett volna az országgyűlés összehívásában és lebonyolításában. Gábor Gyula meghatározása szerint a harmadik kormányzói kinevezésre alig egy év múlva, 1475-ben került sor. Ekkor az uralkodó október 28-án, Tolnáról arról tájékoztatta Kassa városát, hogy mivel személyesen indul a török ellen,293 így bizonyos időre elhagyja az ország területét. Mi vel ekképpen távolléte idején az országlakosok közötti ügyekben döntést hozni nem tud, ezért teljes felhatalmazásával294 Szapolyai Imrét bízza meg helyettesítésével, továbbá visszatértéig minden ügyben úgy hallgassanak rá, mintha ő maga személyesen (tanquam personam nostram prop riam) mondta volna azt, és hajtsák végre mindazt, amit a nevében (nomi ne nostro) parancsol. 295 Az idézett források alapján a Gábor Gyula által a mondott három évben a király által kijelölt megbízottakra használt helytartók/kormányzók kifejezést teljességgel mellőzhetjük. Tehetjük ezt nemcsak azért, mert egyik esetben sem szerepel az oklevelekben a „helytartó” (locumtenens) szó, avagy valamelyik, Gábor Gyula által szinonimának vélt változata, hanem, mivel egyébként is problémás a szóhasználat: amennyire az oklevelekből ugyanis megítélhető, mindhárom esetben valamilyen konkrét feladatra – az ország védelme, az országlakosok peres ügyei – kaptak rövid időre megbízást a kijelölt személyek,296 ráadásul 1475-ben maga Szapo lyai Imre is elhagyta az országot a király társaságában, és ott volt Szabács ostrománál.297 Az előbbi eseteken túl a szakirodalom még egy olyan alkalomról tesz említést, amikor királyhelyettesítés történt. Bónis György véleménye szerint a király 1487-ben Nagylucsei Orbán egri püspököt, kincstartót nem-292 Vö. Horváth R.–Neumann T.: Ecsedi Bátori István 35–36. 293 A hadjárat állomásaira lásd Itineraria 1458–1490. 103–104. 294 „...ob hoc rebus et negociis, que in huiusmodi absentia nostra in hoc regno nostro et incolas eiusdem interim qualitercumque emergent, attendere personaliter non poterimus, deputavimus tamen et reliquimus loco nostri cum plena nostra facultate” (Teleki XI. 547.; Gábor Gy.: A kormányzói méltóság 218–219. [DF 270468., Kassa város példánya, amely alapján javítottam a kiadás hibáit]). 295 Uo.; a mondott parancslevelet megkapta Sopron (Házi I/5. 341. [DF 203841.]), Bártfa (DF 214679. [Bártfa 1980. sz.]) és Eperjes (Eperjes 531. sz. [DF 228904.]) városa is. – A nádori cikkelyek szempontjából idézi az oklevelet Szabó D.: Nádori czikkelyek 109. 296 Vö. Szakály F.: Szabács 480., ahol részletesen elemezte a Gábor Gyula által idézett (DL 17221.) oklevelet. 297 Gábor Gy.: Kormányzói méltóság 93.
