C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.1. Historiográfiai bevezetés
A NÁDORI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSÉNEK MÓDJA ÉS SZABÁLYOZÁSA (1342–1562) 19 seinek tanácsára velük egyetértőleg válaszsza ki.”13 Kérdés, hogy e cikkely szövege valóban azt jelenti-e, amit a legutóbbi kormányzattörténeti összefoglaló ír: „Ez a cikkely véleményünk szerint egyértelműen a nádor országgyűlésen történő megválasztását jelenti, hiszen az ország nemesei ki tétel erre vonatkozik.”14 Ha szigorúan nyelvtani szempontok figyelembevé telével elemezzük a mondatot (regia maiestas palatinum regni antiqua consuetudine ipsius regni requirente ... ex consilio prelatorum ac baronum et regni nobilium pari voluntate eligat),15 akkor azt a következőképpen for díthatjuk le: a királyi felség a nádort az ország régi szokása alapján ... a főpapok, bárók és az ország nemeseinek tanácsával és egyetértő akaratával válassza meg. A törvénycikkely vonatkozó része véleményem szerint ugyan nem utal magától értetődően arra, hogy a nádort mindenképpen az országgyűlésen kell16 megválasztani, de ha az ország nemesei kitétel e mó don való értelmezésével egyetértünk, akkor elfogadhatjuk az állítást. A vonatkozó rész szerzője minden bizonnyal elfogadta – és én magam is elfogadom – Mályusz Elemér magyarázatát, aki a szóban forgó kifejezés alatt az ún. köznemesség et vélte felfedezni, amely pedig bizonyítása alapján meg egyezett a korabeli ország fogalommal illetett közösséggel. E közösség vi szont csak egy helyen tudott összejönni: az országgyűlésen.17 Fraknói Vilmos, illetve az őt követő szerzők munkái nyomán a nádorok középkori kinevezésével kapcsolatban az alábbiakban megfogalmazott kép, azaz tulajdonképpen legalább három közhely él a szakirodalomban: (1) 1439-ig a királyok – kikérve néha a királyi tanács véleményét – nevezik ki a nádorokat, ennek bizonyítására Hédervári Lőrinc 1437. március 7-i kinevezési oklevelét szokás idézni. (2) Az 1439. évi törvény 2. cikkelye értelmében a nádort ezek után a király és a rendek közös elhatározással országgyűlésen választják meg (királyi hatalom korlátozása). (3) Mátyás király uralkodása legelején, Garai László nádor leváltásakor, noha megerősítette Albert törvényét, önkényesen és önhatalmúlag járt el, nem országgyűlésen, a rendek megkérdezésével nevezte ki Gúti Ország Mihályt. 13 CJH I. 281. – Hasonló fordítása: Fraknói V.: A nádori hivatal 117–118. 14 Fedeles T.: Világi kormányzat 71. 15 DRH 1301–1457. 287. 16 Vö. Eckhart F.: Alkotmány 106. „Ez a királyi tanács befolyásának biztosítását jelentette, nem pedig a nádor országgyűlésen történő választását.” 17 Mályusz E.: Rendi állam 544–548.
