C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.2. A király helyettesítése a kezdetektől 1490-ig - 2.2.4. I. Ulászló király uralkodása idején
A KIRÁLYI HELYTARTÓSÁG TÖRTÉNETE 197 raszti Tapán Kelemennek251 kellő számú kiadványa maradt fenn ahhoz, hogy tevékenységüket, ezáltal pedig a tartózkodási helyeiket és okleveleik intitulációját jól nyomon követhessük. Rozgonyi – mint fentebb már szó esett róla – november 19-én még biztosan Budán volt, ítélőmestere viszont ekkor már a Zala megyei252 birtokán, Tormaföldén adott ki főnöke nevé ben oklevelet.253 A következő negyven napban nem tudjuk, merre járt, ha esetleg vissza is tért volna a fővárosba, akkor is csupán rövid időre tehette, mert december 29-én az ugyancsak Zala megyében254 fekvő Csatárról kel tezett.255 A következő év január elején ismét Tormaföldén volt,256 ahonnan a vízkereszti nyolcadra érkezett vissza Budára (febr. 18.).257 Közös a Ha raszti Tapán Kelemen által jegyzett oklevelek mindegyikében, hogy azokban Rozgonyi György neve mint „Ulászló úr, Isten kegyelméből magyar, lengyel, dalmát, horvát stb. király országbírója” szerepel.258 Ezzel egy idő ben Rozgonyi György 1444 decemberében, a Zemplén megyei259 Varannón, otthonában tűnik fel, ahol 1445 tavaszáig maradhatott,260 közben azonban Kassát (jan. 12.), majd Eger városát (febr. 11.)261 kereste fel (ez összefügg het azzal, hogy a korábbi püspök testvére volt, aki meghalt Várnánál), hogy aztán április–májusban részt vegyen a pesti országgyűlésen.262 (Az itt, az országgyűlés által kinevezett vikáriusokkal értelemszerűen a jelen munkában nem foglalkozom.)263 E rövid időszak alatt többször is megvál tozott okleveleinek intitulációja. Kezdetben, a szokásoknak megfelelően a fentebb, az ítélőmesterénél már idézett formulát használta (Ulászló úr, magyar stb. király országbírója), még 1444. december 10-i oklevelében is ez szerepel.264 Ám három nappal később, 13-án, az ugyanúgy Varannón kelt kiadványában már e mellett feltüntette a „Magyar Királyság általá-251 Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség 183. 252 Csánki III. 117. 253 DL 13813. – Itteni birtoklására lásd Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség 193. 254 Csánki III. 41., és lásd még az oklevél tartalmát. 255 DL 71708. 256 DL 13828–9. 257 DL 70238. (a hátlapon lecta), DF 268221. 258 „Nos comes Georgius de Rozgon iudex curie domini Wladislai Dei gratia Hungarie, Polonie, Dalmatie, Croatie etc. regis” (DL 71708.). 259 Csánki I. 336., 340. 260 1444. dec. 9. (DF 234275.), dec. 23. (DF 263804.). 261 DL 83719., DF 250467.; vö. Pálosfalvi T.: Cilleiek és Tallóciak 72. 262 Mályusz E.: Rendi állam 85., DRH 1301–1457. 339–348. 263 Pálosfalvi T.: Cilleiek és Tallóciak 76–77. 264 DF 211538.
