C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.2. A király helyettesítése a kezdetektől 1490-ig - 2.2.4. I. Ulászló király uralkodása idején
A KIRÁLYI HELYTARTÓSÁG TÖRTÉNETE 195 előttük, meg a többi főpap és báró jelenlétében, akik a béke helyreállítása céljából gyűltek össze,235 előadott panaszára meghagyták Gatalóci 236 Má tyás veszprémi püspöknek és koadjutorának, Györgyi Bodó Miklós bácsi nagyprépostnak, hogy hagyjanak fel a káptalan jövedelmeinek megkárosításával.237 A második királyhelyettesítés az uralkodó újabb török elleni hadjárata idején,238 a gyászos emlékű várnai csata előtti hónapokban volt. Ulászló király 1444. szeptember 22-én Orsovánál kelt át a Dunán és lépett idegen földre, majd Florentin (27.) és Vidin (szept. 29. – okt. 1.) településeken keresztül érte el Nikápolyt (okt. 16–19.). Innen Novy Pazaron (24.), Sumenen (okt. 25. – nov. 3.), majd további kisebb falvakon át jutottak el Várnához (nov. 9–10.).239 Az itt lezajlott csatában a király is életét vesztette. A második királyhelyettesítés az előzővel szemben éppen feleolyan hosszú időre terjedt, de ennek ellenére ebből az időszakból sokkal több idevonható adatunk maradt fenn, jóllehet a források így sem teszik lehetővé sokkal pontosabb kép megrajzolását a vikáriusok működéséről. Az első probléma mindjárt az, hogy ezúttal nem ismerjük forrásokkal is alátámaszthatóan a vikáriusok neveit. Annyit ugyan valószínűsíthetünk, hogy most is közöttük lehetett Szécsi Dénes érsek és Hédervári Lőrinc nádor, ugyanakkor Rozgonyi Simon főkancellárt – mivel a királyi sereggel tartott240 – testvé re, György országbíró képviselhette (szerepére lásd még alább). Tevékenységüket az éppen Budán tartózkodó országnagyok segíthették,241 mindezt a királyi oklevelek kancelláriai jegyzetei is tükrözik (lásd alább). Hatáskörükről azonban szintúgy nem tudunk semmit. A két helyettesítés között ugyanakkor jelentős különbség, hogy míg az 1443/1444. évi távolléte idején a király neve alatt egyetlen Magyarországon kibocsátott oklevél sem született, addig az utóbbi időszakban megváltozott a helyzet. A királyi 235 „...nobis ceterisque prelatis et baronibus nunc hic Bude pro facienda pace huius regni congregatis” (MEV 1437–1464. 45., az oklevél intitulaciójában csak Rozgonyi Simon püspököt és Hédervári Lőrinc nádort nevezik vicarius regni Hungarie -nek). – A király távozásával kirobbant háborúskodásra lásd Pálosfalvi T.: A Rozgonyiak és a polgárháború 924–925. 236 Egyházi arch. 1440–1526. 115. 237 MEV 1437–1464. 45. 238 Pálosfalvi T.: Nikápolytól Mohácsig 86–95. 239 Itinerarium króla Władysława 97–98. 240 Pálosfalvi T.: A Rozgonyiak és a polgárháború 926. 241 Pálosfalvi T.: Cilleiek és Tallóciak 70. 151. jegyzet.
