C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)

2. A királyi helytartóság története - 2.2. A király helyettesítése a kezdetektől 1490-ig - 2.2.3. Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert uralkodása idején

A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA

182

szedésére és felhasználására vannak adataink,116

mint ahogy arra is, hogy a királyi birtokban lévő településekre különadókat (5) vetettek ki.117

(Az országra szintén.118

) A

pénzlábbal, pénzveréssel kapcsolatban (6) szintén ismertek rendelkezések.119

A

különböző birtokok háramlására, illetve egyházi birtokok lefoglalására a méltóság üresedése (7) miatt szintén vannak példáink.120

Végül a vikáriusok önálló tevékenységére, azaz az egyik viká

rius külföldi tartózkodása alatt a másik teljes jogú működésére (8) is bőségesen rendelkezésünkre állnak okleveles adatok.

A vikáriusok oklevelei egy-két kivételtől eltekintve mindig a király neve és nagypecsétje alatt keltek, továbbá a nagypecsét 1414-ig Szászi János alkancellárnál, majd 1414. január és 1416. január között Kanizsai János érsek-vikárius (és az alkancellár) rendelkezésében, végül Kanizsai távozásától kezdve a király hazatéréséig ismét csak Szászi használatában volt.121

Habár nem túl gyakran találni rajtuk kancelláriai jegyzetet,

122

amelyekből kiderül,123

hogy a vikárius(ok) állnak az oklevél kibocsátása mögött, de ezek mindegyikét Magyarországon adták ki.

Zsigmond király országból történt távozása, 1412 decembere után a nevében kettős függőpecsét alatt kibocsátott privilégiumokon vagy az ad lit(t)eratorium mandatum domini regis124

vagy az ad lit(t)eratoriam com

missionem regie maiestatis125

kancelláriai jegyzetet és a Borbála királyné egyetértésével és helyeslő akaratával, valamint a főpapok és bárók tanácsával és egyöntetű rendeletével (de consensu et beneplacita voluntate se

-116 ZsO V. 511., 2229. sz., VI. 653., 819., 1011. sz.

117 ZsO VI. 519. sz.

118 ZsO V. 2255. sz. – Ugyanakkor arra nincsen adatunk, hogy az egyházi „középrétegtől” 1414–1418 között beszedték volna az 1397. évi törvényben meghatározott adót, amely a pozsonyi káptalan esetében évi 200 forintot jelentett (vö. C. Tóth N.–Lakatos B.–Mikó G.: Pozsonyi viszály 190.).

119 Vö. DRH 1301–1457. 402–404.

120 Lásd C. Tóth N.: Győri püspökség; illetve 1417-ben Zoelus de Nassis (Zubor) fejéri ispán halála után Garai Miklós vette át a megye vezetését (vö. ZsO VI. 716. sz.).

121 C. Tóth N.: Hiteleshely és különös jelenlét 416.; Uő: Király helyettesítése 297–302.; Kondor M.: Királyi kúria bíróságai 432–435.

122 Vö. Kondor M.: Királyi kúria bíróságai 417–418.

123 Szilágyi L.: Unió 179. 13. jegyzet.

124 1413. máj. 24. (ZsO IV. 632. sz.), 1415. máj. 19. (uo. V. 647. sz.), nov. 26. (uo. 1274. sz.), 1416. júl. 11. (uo. 2099–2100. sz.), 1417. máj. 13. (uo. VI. 435. sz.), máj. 29. (uo. 480. sz.), aug. 17. (uo. 812. sz.), dec. 19. (uo. 1261. sz.).

125 1417. aug. 17. (ZsO VI. 814. sz.), 1418. jan. 21. (uo. 1399. sz.), jan. 28. (uo. 1429–1430. sz.), febr. 24. (uo. 1554–1558. sz.), márc. 12. (uo. 1625–1626. sz.), ápr. 23. (uo. 1802. sz.), máj. 9. (uo. 1890. sz.).