C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.2. A király helyettesítése a kezdetektől 1490-ig - 2.2.3. Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert uralkodása idején
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 176 okleveleikkel a Bars megyei Ugróc birtokot, valamint annak Pázsit nevű területén fekvő három mansiót – ráadásul, ki-ki a saját adományozási joga alá tartozóként szólva arról (az anyakirályné: ad nostram reginalem maiestatem dinosscitur pertinere;77 a herceg: ad nostram ducalem maiestatem di nosscitur pertinere78 ) – adományoztak Baracskai 79 Jakab fia Miklósnak, a királyi udvar tárnoki szolgájának (servitori thavarnicali aule ... regis) afe letti örömükben, hogy hírt hozott Lajos király szerencsés hazaérkezéséről.80 2.2.3. Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert uralkodása idején Luxemburgi Zsigmond uralkodása (1387–1437) alatt négy alkalommal került sor helyettes(ek) állítására. Először a nikápolyi hadjárat idején: az uralkodó elindulása előtt – jóllehet a forrásokban nem címezték így magukat – „kormányzótanácsot” nevezett ki,81 tagjaivá az itthon maradt méltó ságviselők közül Kanizsai Miklós tárnokmestert, Pásztói János országbírót, a volt nádort, Lackfi István varasdi ispánt, valamint két volt vajdát, Szécsényi Frank erdélyit és Kaplai János oroszországit, továbbá az utóbbi rokonát, Serkei Dezső volt királynéi lovászmestert tette meg. (Rajtuk kívül, egy másik forrás alapján, tagja lehetett a tanácsnak Pomázi Cikó82 István egri püspök és Bebek László is; velük szemben a nádor, Ilsvai Leusták nem kapott szerepet benne, mivel ő a sereggel tartott.) Az első, 1396. szeptember 8-án kiadott parancslevelük szerint a felsorolt hat báró a király meghagyása értelmében Nagyhatvan városában gyűlt össze az ország dolgait (közügyeit) megtárgyalandó (pro bono et utilitate regni tractaturi), amikor is Pomázi Cikó István egri püspök elpanaszolta nekik, hogy a zempléni nemesek jobbágyaik után a püspök tizedszedőjének, Rozgonyi László lovagnak a tizedet természetben akarják megfizetni.83 A tanácstagok azonban azzal a megokolással, hogy a tizedet időtlen idők óta nem természetben, hanem az éppen forgó pénzben kell megfizetni, továbbá a 77 DL 98186. (Anjou oklt. XXXIV. 698. sz.). 78 DF 249099. (Anjou oklt. XXXIV. 700. sz.). 79 Archontológia 1301–1457. I. 475. 80 „...propter anuntiationem gaudii de adventu felici eiusdem domini regis in regnum suum Hungarie, qui cum litteris per eundem dominum regem missus fuerat” (DL 98186., Anjou oklt. XXXIV. 698. sz. és DF 249099., Anjou oklt. XXXIV. 700. sz.). 81 Említi Mályusz E.: Zsigmond uralma 36.; vö. Bertényi I.: Hátország. 82 Archontológia 1301–1457. I. 68. 83 „...universas decimas presentis anni in specie et in campo extradare niteremini” ZsO I. 4514. sz. (DL 8181.).
