C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.1. Historiográfiai áttekintés
A KIRÁLYI HELYTARTÓSÁG TÖRTÉNETE 167 mint államfőnek szuverénitását sértik, végeredményben magának a királyi hatalomnak megcsorbítását jelentik és odavezethetnek, hogy az államfői hatalom végleges rendezésénél ugyancsak a köztársasági államfő jogállása fog mintául szolgálni.”14 Végül, immáron a következő fejezet elején folytatva a gondolatmenetét, a következőket írta: „Hazai történelmünkben az államfői jogok ideiglenes gyakorlását vagy egyes személyre, vagy kormányzótanácsra szokták volt bízni. Már e helyütt reá kell mutatnunk arra, hogy amikor az államfői hatalom ideiglenes gyakorlása egyes személyre bizatott is, mellette akkor is létezett kormányzótanács, ami természetes folyománya annak, hogy alkotmányunk értelmében még a király mellett is ott működött a királyi tanács s az oklevelek óriási számában jut kifejezésre, hogy a király elhatározásai tanácsosainak meghallgatása alapján jöttek létre. Csak természetes tehát, hogy a kormányzó sem uralkodhatott autokratikusabb alapon, mint maga a király. Az állami főhatalomnak akár egyes személy, akár kormányzótanács általi gyakorlása a következő esetekben fordulhatott elő: a királyi szék megüresedése alkalmával (interregnum), a királynak az országból való távolléte esetén, a királynak kiskorúsága esetén (gyámkormányzóság), a királynak az uralkodói jogok gyakorlásában való akadályoztatása esetén (pl. ha a királyt fogságba vetették az ország rendei, mint Salamon, IV. László és Zsigmond esetében), végre gyámkormányzóságnak lehetett helye a király gyöngeelméjűsége esetén is, amire azonban hazai történelmünkben példa nincsen. A kormányzói tisztségnek számos elnevezésével találkozunk forrásainkban: gubernator, gubernator generalis, protector, moderator et gubernator, gubernator supremus, praeses, tutor, dominus, dominus atque tutor, dominus et capitaneus, antecessor et capitaneus, persona regis majestetis, vicarius, vicarius generalis, gubernator et vicarius generalis, locumtenens, Gerhaben und Verweser, fejedelem, princeps, vezérlő fejedelem, rectrix, kormányzó, kormányzó elnök. A forrásokban előforduló elnevezésekbeli különbségek egyébként a kormányzói hatáskör tekintetében nem jelentenek különbséget. Valamennyi alatt kormányzót kell érteni, aki az államfőt teljes hatalomkörben helyettesíti, azon korlátok között, amelyet a kormányzói kinevezés, vagy a törvény megszabnak. Egyedül az 1485. évi nádori cikkek 2. §-a látszik különbséget tenni a gyámkormányzó és a király távollétében való helytartó között (10. §.) és míg az előbbire a szövegben tutor (gyám), a paragrafus címében tu tor vel curator (gyám vagy gondnok) kifejezést alkalmaz, addig az utóbbit lo cumtenens (helytartó) elnevezéssel illeti, s a gyámkormányzónak kötelességé vé csak a kiskorú király (trónörökös) védelmét írja elő. Látni fogjuk azonban, hogy a gyakorlatban a gyámkormányzó és a király távollétére kirendelt kormányzó között fogalmi különbség nincsen.”15 Majd részletesen, forrásokkal is alátámasztva sorra veszi azon időszakokat a magyar történelemből, amikor kormányzó, avagy kormányzótanács szerepel. Hasonló eredményre jutott Ho-14 Uo. 7–8. 15 Uo. 8–10.
