C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.3. A nádor személye (1342–1530) - 1.3.3. A „nádori honor” – a nádor fizetése
A NÁDORI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSÉNEK MÓDJA ÉS SZABÁLYOZÁSA (1342–1562) 149 megye élére (a következő évben pedig Sárost is elnyerte, de ez nem igazán meglepő). Ugyanakkor azt látnunk kell, hogy a váltás – noha látszólag konkrét időponthoz köthető – nem azonnal ment végbe: 1402 szeptemberében valóban nem kapott ispánságokat a nádor, ráadásul időközben kitört a felkelés is. A polgárháború lezárása után két évvel, 1406 folyamán azonban Garai Miklós hirtelen kilenc megye ispánságát kapta meg. Ám nemcsak ő részesült ebben kegyben: ezzel nagyjából egy időben Cillei Hermann, Maróti János, Ozorai Pipo, Perényi Péter és Szécsi Miklós, Tamási János és Szántói Lack Jakab váltak „álláshalmozóvá”.863 Míg Cillei Hermann horvát-szlavón és Maróti János macsói bán, valamint a két erdélyi vajda (Tamási János és Lack Jakab) hivatalukból adódóan, addig Ozorai, Perényi és Szécsi királyi döntés következtében lett több megyéből álló területek vezetője. E sorba tehát Garai kinevezése tökéletesen beleillik, éppen csak a reformnak mond ellent. Az ellentmondás azonban – mint a későbbiekből látni fogjuk – csupán látszólagos: a Garai nádor által megkapott megyék és az azokban lévő királyi birtokállomány – várak és uradalmaik – a királyi hatalom biztos bázisai voltak az 1404 utáni törékeny belpolitikai helyzetben. Ráadásul az így elnyert megyékben a nádor újfajta irányítási szisztémát vezetett be. A rendszer úgy nézett ki, hogy Garai Miklós az egyes megyék élére – csakúgy, mint Erdélyben a vajda – ispánokat állított alispáni rangban, akiknek azonban szintén voltak alispánjaik; ők az oklevelekben subvicecomes vagy officialis címmel jelennek meg. 864 A kilenc megye ispánságát, a többi felsorolt személlyel ellentétben, a nádor csak ideiglenesen nyerte el, és azokat 1409-ben sorjában megkapták mások. A későbbiekben még háromszor nyert el Garai Miklós egy-egy ispánságot: a Veszprém megyei ispánság egyik felét, amikor a püspöki szék üresedésben volt, egészen rövid ideig viselte.865 A másik Fejér megye ispánsága volt, amelyet valamikor az 1410-es évek második felében viselt.866 A harmadik Komárom megye ispánsága volt, de ez sem a szokványos úton jutott a kezére. Zsigmond király ugyanis Komárom várát és uradalmát – amely gyakorlatilag a megye ispánságát jelentette867 – 1422. június 6-i és július 3-i okleveleivel összesen 13 ezer aranyforintért elzálogosította a nádornak az általa nyújtott kölcsön fejében.868 A komáromi uradalmat (is-863 C. Tóth N.: Szabolcs megye 40–42. 864 C. Tóth N.: Szabolcs megye 43. 865 C. Tóth N.: Világi igazgatás 333. 866 Archontológia 1301–1457. I. 128. 867 Vö. Uo. 142., 344. 868 ZsO IX. 608., 754. sz., vö. Engel P.: Királyi hatalom 123.
