C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.3. A nádor személye (1342–1530) - 1.3.3. A „nádori honor” – a nádor fizetése
A NÁDORI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSÉNEK MÓDJA ÉS SZABÁLYOZÁSA (1342–1562) 141 birtokállomány,847 amelyet e tisztségviselőknek lehetett volna átadni (bár nyilván, ha nagyon akarta az uralkodó, akkor tudott adni). Másfelől viszont az udvari méltóságviselők területi hatalmának felszámolásával egyidejűleg csökkent a királyi hatalom kitettsége, azaz – elvben – növekedett a király mozgástere a tisztségek szétosztásakor. Az elmélet bizonyítását nagyban megkönnyítené, ha rendelkeznénk Zsigmond király uralkodása alatti mindkét „korszakból” csak bírói joghatósággal rendelkező méltóságviselői kinevezőlevelekkel, de sajnos ilyen „oklevélpárokat” nem ismerünk. Ugyanakkor az 1402 utáni korszakból fennmaradt Kaplai Dezső királynéi tárnokmesteri (1407),848 Perényi Péter országbírói (1415), 849 Berzevici Pé ter királyi tárnokmesteri (1419),850 valamint Hédervári Lőrinc nádori (1437)851 kinevező oklevele, amelyekben – megnyugvásunkra – a nekik járó jövedelmeken kívül egyikben sem esik szó általuk elnyert területi hatalomról.852 A 15. század első évtizede után tehát többek között a nádorok kezére sem került hivatalból egyetlen megyésispánság sem, egyedül Buda vára maradt náluk.853 Kérdés azonban, hogy ha – mint láttuk – a honor (értsd területi hatalom) egyúttal a nádorok fizetése gyanánt is szolgált, akkor ennek megszüntetése után miből élt a nádor (és a többi udvari méltóságviselő). Az minden bizonnyal abszurd feltételezés, hogy a tisztségviselők csupán csak az azzal járó tekintély miatt vállalták volna a pozíciót és kiadásaikat saját magánvagyonukból fedezték volna a későbbi királyi adományok reményében. Persze erre egyfajta választ jelent az, hogy a bírói hatalommal rendelkezők (nádor, országbíró, tárnokmester) „megélhettek” az ítélkezés során nekik jutó részből, de a többiek (asztalnok-, pohárnok- és stb. mesterek) esetében ez nem jelent megoldást. Tegyük hozzá, a bírói funkciót gyakorlóknál sem, hiszen a bírói iroda kiépülése, ítélőmesterek, jegyzők és más egyéb tisztviselők alkalmazása egyre nagyobb költséggel járt, amely által egyre kisebb rész jutott a mindenkori bírói hivatalt viselő 847 Lásd egy példát Engel P.: Honor, vár, ispánság 139. 848 ZsO II. 5215. sz. 849 ZsO V. 332. sz. 850 ZsO VII. 509. sz. 851 Héderváry oklt. I. 180. 852 Időben távoli, de az ország berendezkedése szempontjából nem rossz példa Gútkeled nembeli István 1278. évi országbírói kinevezése, amelyben IV. László király a jelen lévő országnagyok (valószínűleg a királyi tanács tagjai) előtt Moson megye ispánságát és évi ezer márka jövedelmet utalt ki az újdonsült országbíró fizetésére (Erdélyi Okm. I. 359. sz., az adatra Szőcs Tibor hívta fel a figyelmemet). 853 Engel P.: Királyi hatalom 48.
