C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.3. A nádor személye (1342–1530) - 1.3.1. A nádorok „önvallomása” tisztségbe kerülésükről
A NÁDORI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSÉNEK MÓDJA ÉS SZABÁLYOZÁSA (1342–1562) 123 Az e típusú adatok jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyoznom: emlékezhetünk rá, a nádori tisztség elnyerési módjának változására éppen egy ilyen, Zsámboki Miklós nádor oklevelében található adatból lehetett következtetni. (Egyébként annak idején már Fraknói Vilmos is igyekezett felhasználni az efféle adatokat tartalmazó okleveleket, de az általa megismerhető kevés számú forrás miatt nem tudott igazán mértékadó következtetéseket levonni.828 ) De hol akadhatunk az általunk keresett „nyilatkoza tokra”? Ezekre elsősorban a közbenső bírói intézkedésekben és ítéletlevelekben, illetve – főleg az Anjou-kor bizonyos szakaszaiban – a perhalasztó oklevelekben szintén találhatunk példákat. Az előbbi típusú oklevelek száma azonban Mátyás uralkodása idejére erősen megcsappant, és hovatovább a Jagellók uralkodása alatt már szinte alig találkozunk a korábbi „klasszikus” értelemben vett bírói ítéletlevelekkel. Mindez természetesen kihatással volt vizsgálatunk tárgyára is, hiszen – mint majd látni fogjuk – az Anjou- és Zsigmond-kor elején inkább az jelentette a problémát, hogy melyik adatot ne idézzem, a későbbiekben viszont ezeket szinte „nagyítóval” kellett keresni. Jöjjenek hát először az adatok (lásd a 4. táblázat ot)! 828 Fraknói V.: A nádori hivatal 115–120.
