Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D18] 1966. július 7. Györffy György lektori jelentése László Gyula művéről
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 98 94–95. l. Kézai kőszobra valójában római kő volt (Eckhardt Sándor írt róla). A bálványkőt említő egyik okmány évszáma 1108 helyett 1109 volna, de ez az oklevél hamis; 1290 körül készült. 106–107. l. Freisingi Ottó nem nemezsátrakról ír. 110–111. l. A Kalotaszegen nem volt olyan elterjedt temetkezési szokás – magam is sok temetésen vettem ott részt –, mely szerint a hozományt ládában eltemették volna az asszonnyal. A hozományt őrző hatalmas szuszék nem is fért volna be a sírba. 118–119. l. Radlov Radloff-nak írta magát németül. 132–133. l. A honfoglalás kori totemhit eleven voltát a tarsolylemez növényi díszítése nem teszi kétségessé. A totemhit a szibériai népek között 40-50 éve is eleven volt, s ha a honfoglalóknál sem lett volna eleven, hogy került volna a királyság-kori krónikákba és a címerekre? Ellenben a mohamedán káliz ötvösség, amire felhívtam a figyelmet, megadja a magyarázatot a növényi ornamentikára. 134–135. l. Ősi anyaistennő kérdéses. 138–139. l. Óbudai helyett Budai krónika. 148–149. l. A lemez képe nem egyezik a szerző által mondottakkal, mert a leány éppenséggel a halott vitéz fejét tartja ölében. 150. l. Térképhez jelmagyarázat kell. 162–163. l. Szervetlenül illeszkedik az egész munkába és elhagyandó a Géza pénzverésére vonatkozó eszmefuttatás a vonatkozó ábrákkal együtt. Az a feltevés, hogy a pénzverés Géza korában indult volna el, mind numizmatikailag (Huszár Lajos véleménye), mind történetileg megcáfolható. A X. századi magyar történetnek sokkal több színes vonása (pl. Ekke hard leírása; Botond monda stb.) és sokkal több szilárd megállapítása van, semhogy szükség volna bizonytalan feltevésekkel terhelni. 166. l. Pais ismert egybevetése: a kündü és jula napkorong és fáklyavivés kettőssége tévedésen alapul. Az idézett helyen Gardízí a perzsa szövegben napkorongot ír a kivonuló alkirály jelképeként; ugyanezen szöveg arab fordításában (ibn Ruszta) fáklya áll a napkorong helyén. Mindkettő az alkirályra vonatkozik, akit viszont nem hívtak sem gyulának, sem kündünek; ellenben az alkirály helyettese volt kündü kagán. László Gyula munkájával kapcsolatban a legfontosabb teendő az, hogy a szerző legyen elég erős kedvenc gyermekeitől: az említett feltevésektől megszabadulni. Eltekintve attól, hogy ezeknek népszerű munkákban aligha van helye, a mű nagyon sokat nyer elhagyásukkal és a szerzőt sem érheti ebből kifolyóan megítélés.
