Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)

LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D18] 1966. július 7. Györffy György lektori jelentése László Gyula művéről

„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 94 totemőst tenném (vö. Györffy: Tanulmányok 110.), amelynek Alföldi olyan kitűnő szöveges magyarázatát adta. Ehhez a szöveget is lehet csatolni! Hiányolom a képek sorában a zempléni honfoglalás kori sír korsóját, amelyet a szlovákok már publikáltak a nagymorva kiállítás katalógusában, és a Šišić által régebben, Gerevich által pedig legújabban közölt aquileiai kalandozó lovas falképét (Acta Arch. 17 [1965] kötet). Az utóbbi elfoglalhat­ná a laikusnak nem sokat mondó regensburgi vállkő vagy párja helyét. Az itt elmondottak alig 1-2 százalékban érintik a szerző által előtárt pompás képanyagot. (Egy-két apróságra a szöveg tárgyalása közben még felhívom a szerző figyelmét.) Nem nagy terjedelmű a módosítás sem, amit a kéziraton végrehajtani javasolok, de e tekintetben már van több pont, ahol a munka népszerű jellege követeli meg az átalakítást vagy a vitatott részek elhagyását. Sze­retném, ha az általam nagyra becsült szerző ezeket nem úgy tekintené, mint gáncsoskodást, hanem úgy, mint segítségnyújtást. Meggyőződésem, hogyha lektori javaslataimat elfogadja, a munka talán ötletekben szeré­nyebb, de szolidabb és időállóbb lesz. A szerzőnek ugyanis vannak olyan feltevései a magyar őstörténet te­rén, amelyek nem váltak általánosan elfogadottá, és ezek közül is csak azokat kérem elhagyni, amelyek nézetem szerint megcáfolhatók. Ezzel a munka nem válik szegényebbé, sőt merem állítani, hogy a szakkörök sze­mében is sokat fog nyerni. Nem kívánom, hogy László Gyula az e művében mellőzött eredményeimből (kettős fejedelemség, nemzetségek, stb.) – ame­lyekkel nem ért egyet – bármit is érvényesítsen, de ugyanakkor meg kell valósítani, hogy – nem tudományos műről lévén szó – csak végleges ered­mények kapjanak helyet a nagy példányszámban megjelenő képeskönyv­ben. Ezekre és kisebb elírásokra – végigmenve lapszám szerint a kézira­ton – az alábbiakban felhívom a szerző figyelmét. 6. l. Nagy Sándor Góg és Magóg népeit nem a Kaukázus hegyei közé, hanem mögé zárta be. 10. l. A nőrablás mondájának Kálti Márk-féle kiegészítése elhagyható. Nem Kálti Márk toldotta be a Képes Krónikába, mert minden párhuzamos bővebb krónikaszövegben megtalálható. Különben is Kálti Márk króni­kaíró szerepét Karsai Géza legutóbb (Századok 1963/666–667.) több mint kétessé tette. 11. l. A testvérpár példából javasolom az ujgur király két fiával, Tar­tárral és Mogollal helyett egyszerűen Tatárral és Mongollal írni. A népfel­sorolásból kazár elhagyandó, mert nem ismerjük eredetmondájukat.

Next

/
Thumbnails
Contents