Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D11] 1955. március 26. László Gyula jelentése a MNM Tudományos Tanácsának
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 68 A honfoglalók hagyatéka Az e téren folyt munkákról az alábbiakban számolok be. Az osztálynak öt tagja foglalkozott teljesen vagy részben a honfoglalók hagyatékával: id. Fehér Géza, László Gyula, Bartha Antal, K. Éry Kinga és Dienes István (jelenleg a szegedi múzeumban teljesít szolgálatot). Id. Fehér Géza a szláv corpus munkálataival párhuzamosan összegyűjtötte és fényképeztette a honfoglalás kori anyagot is. Bartha Antal kinevezéséig Bálint Bélánéval együtt ő volt az, aki a Régészeti Osztálytól szakaszonként átvett régészeti anyagot gondozta. László Gyula elsősorban őstörténeti munkásságot végzett az elmúlt időkben. Sikerült a honfoglalás kori íjtegez szerkezetét megállapítania, s erről egy dolgozatban számol be a múzeumi évkönyvben, továbbá nagy valószínűséggel meg tudta állapítani a benepusztai palmettás veretek rendeltetését is. Bartha Antal a kezelője jelenleg a honfoglalás kori leletanyagnak. Példaszerű pontossággal azonosítja, leltározza, restauráltatja az anyagot, úgy, hogy legkésőbb ez év végére tökéletes rend lesz múzeumunk honfoglalás kori anyagában. Az anyag vizsgálata közben tett megfigyeléseiből bontakozott ki a honfoglalás kori késekről megírás alatt lévő dolgozatának terve. K. Éry Kinga munkássága különösen kiemelkedő, mert az eddig ismert 160–200 honfoglalás kori lelőhely ismeretét gondos gyűjtőmunkával 400-ra szaporította, s elkészítette a honfoglalás kori leletkatasztert. Ez a munka Fehér Géza munkájával egyeztetve, s hozzávéve a nem a mi múzeumunkban dolgozó Kralovánszky Alán X–XI. századi temetőkről szóló hasonlóan gazdag adatgyűjtését, lehetővé teszi, hogy akár ebben az évben is megjelenjék az a kataszter, amelynek elkészítését az MTA kívánta tőlünk (erről alább a terveknél). Dienes István a Szabolcs megyei honfoglalás kori leletkatasztert készítette el, s egy kiadatlan – teljesen feltárt – temetőt, a bashalmit (Kiss Lajos ásatása) dolgozta fel. E komoly munkán kívül a temetőben talált egyes leletekkel kapcsolatban értékes megfigyeléseket tett a honfoglalók földműveléséről is. Szakdolgozatát most dolgozza át az Arch. Ért. számára. Egy norman jellegű – közöletlen – kardkoptató feldolgozását is készíti, s így a honfoglalás kornak ez a szála is munkában van. Az osztály tagjai közül a honfoglalók kovácsmesterségével (tegezvasalások, kardcsiszárok) behatóan foglalkozik Szabó György. Ugyancsak neki köszönhető a valószínűleg a honfoglalás korában kezdődő cserépbográcsok feldolgozása is.
