Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D11] 1955. március 26. László Gyula jelentése a MNM Tudományos Tanácsának
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 66 gára voltunk utalva (Melich, Kniezsa, Pais stb.). Ez a munkásság az osztály alsó határait elmossa, mert a késő avar kor ismerete nélkül régészetileg nem oldhatók meg a IX. század kérdései. A honfoglalás kori Magyarország, az avar, frank, szláv kérdés kutatásában az osztályon a következő munkálatok folytak: 1. László Gyula még meg nem jelent könyvében az avar társadalom, különösen pedig a területileg szervezett államalakulás felé tartó szervezet kérdéseit tárgyalja. Ez a kérdés eddig még fel sem vetődött régészeti irodalmunkban. E kutatások megnyitják annak lehetőségét, hogy az avar uralmat felváltó frank uralom, majd az azt folytató Pribina–Kocel-kor területi szervezése, bizonyos tekintetben ráépült a már meglévő szervezetre. 2. A munka nagy részét azonban nem a késő avar kor kutatása jelentette, hanem id. Fehér Géza munkássága, amelyben az eddigi, homályos IX. századra és a későbbi hazai szlávságra olyan munkásságba kezdett, amely a hazai érdeklődésen túlmenőleg közép-európai jelentőségű. Munkássága (amelyben főként technikai segítséget jelentett számára Bálint Béláné és egy ideig Cs. Sós Ágnes közreműködése) három részre bomlik. a) Évekkel ezelőtt egy igen komoly igényű könyvet írt, a magyar honfoglalás kori leletek szovjetföldi párhuzamairól (lásd alább honfoglalás kori munkásságunk tárgyalásakor) és a X–XI. század hazai szláv leletek szétválasztásáról. Hampel József óta ez az első komoly igényű kísérlet arra, hogy időrendi, területi meghatározását adjuk a szláv leleteknek. Négyes felosztását ma már mindenki használja, s éppen ezért nagy kár, hogy az alapvető mű mind ez ideig nem jelent meg. Id. Fehér Géza volt az első, aki nyomon tudta követni a honfoglalók és a helyi őslakosság összeolvadásának folyamatát. b) Munkássága java részét a zalavári ásatások jelentették. Több hosszabb-rövidebb közleményben számolt be az ásatáskor előkerült nagy jelentőségű építészeti nyomokról és gazdag leletanyagról. Mindaddig nem tudunk e kérdésben állást foglalni, amíg az eddigi ásatások teljes hitelű, jegyzőkönyvekkel, metszetekkel s teljes anyagközléssel feldolgozott közlése nem jelenik meg. Annyi azonban az eddigiekből is biztos, hogy Zalavár fogja meghozni a IX. századi kérdések tisztázását. c) Roppant lelkiismeretességgel végezte a szláv corpus anyagának gyűjtését. Az MTA támogatásával bejárta munkatársaival az ország területét, és minden anyagot lefényképezett, s a múzeumi leltárak kéziratos ásatási anyagjegyzékek stb. lemásolásával megalapozta a corpus kiadását. Munkája közben a múzeumokban lévő honfoglalás kori anyagot is lefényképezte, és a rá vonatkozó jegyzeteket lemásolta (erről alább). Corpus-munkálatai közben alakult ki az a megfigyelése, hogy a hazai szláv anyag sem egységes, ha-
