Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D09] 1952. május 20. László Gyula szerkesztői jelentése Fehér Géza művéről
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 61 [D09] 1952. május 20. László Gyula szerkesztői jelentése Fehér Géza művéről (gépelt levél másolata, kézzel írott aláírás nélkül) Szerkesztői jelentés Fehér Géza: A honfoglaló magyarok és a szlávok című könyvéről A könyvet mindkét lektor és a szerkesztő is feltétlenül kiadandónak ítéli, mert a magyar régészeti kutatás nagyon elhanyagolt területén mutat utat és eredményt. A szerző Harmatta János véleményét és a szerkesztő kisebb hozzászólásait teljes egészében elfogadta, azonban Györffy Györgynek a bevezetést illető alapvető kifogásával nem ért egyet, s ezt a szövegben nem is hajlandó keresztülvinni. A magam részéről e vitában teljes mértékig a szerző mellett állok. Azok a kifogások ugyanis, amelyeket Györffy György ideológiaiaknak mond, valójában nem ideológiai jellegűek, sőt éppenséggel azzal szembenállók, mert nem az adott, konkrét esetben vizsgálják a termelőerőket, hanem egy általánosságban ugyan érvényes, de esetenként más és más színezettel megjelenő tételt szeretnének mereven alkalmazni. Kétségtelen, hogy Fehér Géza álláspontja vitatható, de a vitában a legkomolyabban veendő. E kérdések még a szovjet régészeti irodalomban sincsenek tisztázva, több, egymástól eltérő vélemény vitáját figyelhetjük ott is. Emellett le kell szögeznem, hogy Fehér Géza felfogása sem nem történelem ellenes, sem nem ideológia ellenes, hanem a dolgoknak egyik oldalát talán jobban hangsúlyozza (kereskedelem), mint ahogyan azt szokásos. Ezzel szemben a Fehér Gézával folytatott megbeszélésekkor kitűnt, hogy ő éppen a nomádok közt szerzett saját tapasztalatai alapján ezt a hangsúlyt nem tartja túlzottnak, hanem a kereskedelemfejlesztő szerepét számtalanszor megfigyelhette. Éppen ezért nem látom semmi akadályát annak, hogy Györffy György kifogásai ellenére is abban a formában jelenjék meg a könyv, ahogyan azt Fehér Géza megírta. A könyv annyira komoly és annyi új szempontot és eredményt tartalmaz, hogy ha vannak vitatott részei, akkor az általuk támasztott vita is csak nyeresége lesz a magyar őstörténelem irodalmának. Tehát a könyvnek ezek a részei is pozitív jellegű vitaalapot szolgálakar szemrehányás lenni. Sőt, mind Neked, mind Gy. Gyurkának nagyon hálás vagyok, hogy nekem és munkámnak segítségünkre akartatok lenni.” SZABÓ 2002, 33. Zichy István életútjáról, naplójáról és életművéről: KESERÜ 1993.; SZABÓ 2007.
