Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D04] 1944. március 16. László Gyula levele Püski Sándornak
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 53 segíteni akarunk s meg akarjuk ismerni, hogy kikkel s hogyan dolgozhatunk együtt? Jobban megérted talán, amit írni akarok, ha az én életemből hozok fel egy példát, ahol én meg is valósítottam ezt az együttműködést, méghozzá olyan emberrel, akitől világnézetben nem színezet, hanem egy egész világ választ el. Halljad tehát, hogy miként jártam el. Magyarországon csupán ketten vagyunk, akik a népvándorlás és a honfoglalás régészetével foglalkozunk, a munka meg annyi, hogy húsz ember is kevés volna rá. Én tehát azt a javaslatot tettem Fettich Nándornak, hogy osszuk fel egymás közt a munkát, képességeinknek és érdeklődési körünknek megfelelően, hogy ezáltal a dolog előrehaladjon, s ne vesztegessünk időt a féltékenységi s más súrlódásokkal. Küszöböljünk ki minden súrlódási felületet. Ő a reálarcheológia, a méricskélések és összehasonlítások nagy mestere, engem meg csak a nép élete érdekel. Ezen az alapon megegyeztünk s bár vannak most is súrlódások közöttünk, de ezek nem zavarják a munkát, mert a megegyezés reális alapon történt. Ismét hangsúlyozom, hogy kettőnk világszemlélete között áthidalhatatlan szakadék van. Ez azonban nem lehet gátlója a munkának, amelyet el kell végezni. A munka szépen megy, s mondhatom, hogy kölcsönösen megbecsüljük azt, amit a másik csinál. Természetesen, ha kifogásaink vannak, azt keményen megírjuk. De egyikünknek sincsen esze ágában sem a másik munkáját gátolni, vagy éppenséggel lebecsülni. Ez a megegyezés felboríthatatlan, mert realitáson s elvégzendő munkán alapszik. Mondjad, Sándor, mi az akadálya annak, hogy népi íróink közt, akiket csak színezeti ellentétek választanak el egymástól, létrejöhessen egy ilyen jellegű munkafelosztás? Ennek csak egyetlen oka lehetne, a féltékenység. Ez azonban vénasszonyoknak való tulajdonság s nem kemény és megpróbált embereké. Akarattal hagytam ki a világnézetet. Ez ugyanis addig, amíg elvégzendő munka van, s ez az elvégzendő munka független a világnézettől, nem lehet választófal. Tekintsék magukat szakmunkásoknak, akiknek a legnehezebb feladat jutott, emberi életek s társadalmak objektív megmutatása, különösen pedig parasztságunk életének felmérése. Ha ezt a tényt komolyan mérlegre teszik, meg fogják látni, hogy ez a kötelességük. Csakis így szolgálják népünket s az egyetemes közösségérzet felébresztését s egybekovácsolását. Ez senki részéről nem lenne kompromisszum, nem megalkuvás, hanem közös munkavállalás, amit semmi, de semmi nem robbanthat szét. Nem az ellentétek eltüntetésről van szó, nem ímmel-ámmal vállalt megegyezésről, amely alól az első adandó alkalommal szabadulni igyekeznék mindenki. Mindenki tartsa meg egyéniségét és hitét s akaratát is, amellyel népünk jobb jövőjét szolgálni akarja, de amit csak közösen tudnak elvégezni s
