Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN - A rendszerváltozást követő évtized (1989–2000) - Vállt vállnak vetve – kortársak és pályatársak
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN 41 tozó szaktekintélyek véleményét, ezáltal került sor László Gyula javaslatának megfogalmazására. [D46]. Érdemes jelöltjei voltak a II. Osztály területén: 1. Györffy György, a tudományok doktora, Herder-díjas, a magyar középkori történelem nagy megújítója. 2. Vayer Lajos, a tudományok doktora, Herder-díjas, a nemzetközi művészettörténet-kutatás kitűnősége. 3. A fiatalabb nemzedékből Bóna István, utódja az egyetemi tanszéken, nemzetközileg elismert régész. Emellett az I. Osztály számára melegen ajánlotta Balassa Iván etnográfust, a tudományok doktorát, a Dán Tudományos Akadémia tagját, a Néprajzi Társaság elnökét. Summa summarum: ez az ajánlás is hozzájárult ahhoz, hogy mindhárom, II. Osztályhoz tartozó jelöltet a soron következő, 1990. évi akadémiai közgyűlés levelező taggá választotta. A néprajzosként az I. Osztályhoz tartozó Balassa Iván jelölése azonban sem ekkor, sem a későbbiekben nem ért célt. A két tudós részvételével 1989 után is folytatódtak az ópusztaszeri rendezvények, és mindkettőjük számára elfoglaltságot jelentettek az augusz tusi ünnepségekre szóló felkérések. [D47] [D48] [F25] Személyes meghívásai révén Györffy György gyakorta részt vett László Gyula kiállításainak megnyitóin, ahol nemcsak a művészet iránt érdeklődő nagyközönség, de a hírneves régészprofesszor laikus hívei és az országban mindenhol foglalkoztatott tanítványok is előszeretettel megjelentek. Az egyik ilyen alkalommal Györffy György ugyan egy képeslapon előzetesen kimentette magát (1992. „Nov. 23. tájt jövök haza Berlinből [...] Meg nyitódra előadásom írása miatt sajnos nem tudok elmenni.” [D52]), de azután mégis sikerült eljutnia, s ennek köszönhető a rendezvényen készült színes fényképfelvételek sorozata. [F29] Akadémikussá választásával természetszerűleg egyre inkább erősödött Györffy György szakmai befolyása, és ez a tendencia „intézményesült” formákat is öltött: legfontosabb hazai megbízatása a már az előzőekben említett akadémiai komplex őstörténeti bizottság élére való kinevezése volt. [D50] László Gyula továbbra is kerülte ezeket a rendezvényeket, még abban az esetben is, amikor Györffy György tartott olyan előadást, ahol „hallat lanul izgalmas dolgokról, vezéreinkről és törzseinkről esik szó. Kimondhatatlanul érdekel – és mégsem megyek el előadásodra. Tudod, mennyire becsülöm munkásságodat, de az előadást az MTA Őstörténeti Bizottsága rendezi, amelyik nem fogadott be engemet, mintha a magyar őstörténetben nem is lettem volna.” [D49]
