Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN - A fenyegetettség stációi – ideológiai nyomásgyakorlás
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 36 honfoglalás kori leleteinek azonosítását és leltározását végzi [...] Bartha Antal a kezelője jelenleg a honfoglalás kori leletanyagnak. Példaszerű pontossággal azonosítja, leltározza, restauráltatja az anyagot, úgy, hogy legkésőbb ez év végére tökéletes rend lesz múzeumunk honfoglalás kori anyagában.” [D11] Hogy mikor és miért romlik el végérvényesen két, különböző generációhoz tartozó, hasonló szakmai érdeklődésű és nagy reményekkel induló ember kapcsolata, nem mindig érhető tetten. Ebben az esetben ez azonban biztosan tudható: a töréspontot kettejük között egyértelműen az az 1961-ben megjelent „recenzió” jelentette, amelyet több mint másfél évtizeddel A honfoglaló magyar nép élete (1944) és egy évtizeddel az Ètudes magyar nyelvű kéziratának befejezése (1951), illetve hat évvel a publikálása (1955) után két fiatal szakember írt a legjelentősebb magyar nyelvű régészeti folyóiratban, s amelyet László Gyula élete végéig emlegetett.62 Bartha Antal 1961-ben 34 éves, pontosan annyi, mint amikor László Gyula 1944-ben befejezte – nyugodtan mondhatjuk – élete fő művét, éppen azt, amiért a recenzens megpróbálta pellengérre állítani, de csak a népiesekkel ápolt kapcsolatait tudta felróni neki.63 A szerzőtárs, aki az avar kori fejezetet jegyzi a cikkben, Erdélyi István, alig 30 esztendős – ráadásul László Gyula egyik legrégibb hallgatójaként 1950 és 1955 között járta ki a budapesti egyetemet. Hogy a fennálló politikai rendszer e két, ideológiailag elkötelezett híve miként és hogyan volt rávehető Fülep Ferenc, az MNM főigazgatója, egyszersmind az ArchÉrt szerkesztője által az aktuálpolitikai szempontok vezérelte, szakmailag lejáratónak szánt cikk megírására, talán már nem is fontos. A regnáló politikai rendszernek volt a lényege, hogy – a meg fogalmazott témakörtől teljesen függetlenül – állandó egzisztenciális nyomás alatt tartotta és ezzel megfélemlítette a neki nem feltétlenül megfelelő álláspontot képviselő állampolgárait, legyenek azok a társadalom bármely részének is a tagjai. Kérdés, hogy milyen erkölcsi, politikai, szakmai-karrierbeli érdek kit, mikor és mire kényszeríthetett, vagy akár önszántából ki mire vállalkozhatott egy látszólag semleges töltésű élethelyzetben, nem érezvén meg abban a szituációban a rá leselkedő csapdát. 62 BARTHA– ERDÉLYI 1961. A recenziónak a László Gyula-i életműben okozott hatásáról: BALASSA 2001, 99–100. és FODOR 2001, 195. A bírálók marxista történetszemléletéről és későbbi habitusváltozásáról: LANGÓ 2017, 51. 117. j. 63 László Gyula népiesekhez húzó magatartásáról sok visszaemlékezés született, legutóbb: BALASSA 2001, 66–69. A forrásgyűjtemény ezzel kapcsolatban két 1944 márciusában kelt levelet is tartalmaz: [D03] [D04].
