Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN - Vita Álmos vezérről – avagy a sérült madarat kilökik a fészekből
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 30 ők alkotnák a magyarság finnugor tömegeit... Györffy György elméletéből csak annyit tud elfogadni a szerző, hogy a két szállásterület kiegészíti egymást, amint ő már régebben megállapította. Györffy elméletének nehézségei ismét csak a pénzek keltező voltánál mutatkoznak: a griffes–indások sírjaiban nyoma sincsen sem dirhemnek, sem pedig karoling dénárnak, amelyekből viszont honfoglalóink sírjaiban tekintélyes mennyiséget találunk. Vannak Györffy elméletének olyan pontjai (pl. griffes–indás jellegű temetők magyar törzsnévi helynevek közelében), amelyeket e kérdések kidolgozásakor másként magyarázok.” [D13] Vita Álmos vezérről – avagy a sérült madarat kilökik a fészekből A látszólag szakmai összecsapások egyik lehetséges csoportlélektani45 magyarázata arról szól, hogy szinte mindenki fel tud mutatni olyan esetet saját tapasztalataiból, amikor azt, aki nem alkalmazkodik eléggé az adott társadalom (alkalmasint egy kisebb szakmai csoport) általános szokásaihoz, kizárják a közösségéből, s így nem juthat hozzá sem bizonyos információkhoz, sem pedig az egzisztenciájának fenntartásához szükséges egyéb forrásokhoz. Emiatt akár drasztikusan csökkenhet az adott személy túlélési lehetősége – Fettich Nádorral gyakorlatilag ez történt.46 Ezzel a különös esettel kapcsolatos az a keltezés nélkül ránk maradt, igencsak sarkosan megfogalmazott levéltervezet, melyet 1966 táján írhatott Györffy György Fettich Nándor barátjának, esetleg tisztelőjének: „Az Álmosra vonatkozó magyar krónikahely problémája történeti-forráskritikai kérdés; ön, illetve Fettich Nándor jeles régész ebben szakmailag nem egyenértékű vitapartner... Régész vitatkozzon régészeti kérdésekről régésszel, forráskutató történész írott forrásokról szakértő történésszel.” [D17] [F18] Ez az írás ahhoz a régész és történész berkeken túlmutató heves vitatkozáshoz tartozik, melynek egyik fontos mozzanata az az 1965. július 20-án rendezett zártkörű társulati ülés, amelynek egyetlen napirendi pontjaként Fettich Nándor Zemplén-kéziratával foglalkoztak.47 Az ügy előzmé nye, hogy szokatlanul éles pengeváltást és mérvadó szakmai körökben túlzottnak ítélt társadalmi vitát váltott ki Fettich Nándornak az a nyilvános fórumokon elhangzott véleménye, miszerint az 1959-ben ásatás során 45 Tájékoztató szakirodalom a csoportlélektanhoz: PATAKI 1980; CSEPELI 1993; J UHÁSZ 2000. 46 LANGÓ 2007, 104–111. 47 FF 1966, benne László Gyula hozzászólása: 278–279.; Györffy György véleménye: 282.
