Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D43] 1987. augusztus 26. Dienes István: Györffy György 70 éves
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 162 ismerte, atyai szeretettel fogadja, még első éves hallgató korában megteszi intézete könyvtárosának. De mindenekelőtt Mályusz E. településtörténeti kollégiuma köti le, ott tapasztalja meg ugyanis, miként lehet a földrajzot a történeti források bevonásával néptörténeti szemszögből művelni. A magyarságot ért nyugati hatások világosabbak a történész számára; rejtélyesebb, mit hozott keletről magával; így a másik professzor, akitől sok emlékezetes dolgot hall, a turkológus Németh Gy. volt. Őket tartja mestereinek. Domanovszky tovább egyengeti sorsát apja halála után: 40 őszén bejuttatja az Egyetemi Könyvtárba. Két évig marad ott, de a könyvtár munkahelynek nem vonzó, ezért hálásan fogadja, amikor Deér J. meghívja a Történettudományi Intézetbe. 42 őszén behívják katonának; híradós lesz, majd, mivel tud autót vezetni, gépkocsiszertiszti tanfolyamot végez. 43/44 fordulóján elintézi, hogy a Honvéd Térképészeti Intézetben dolgozhasson, és mivel ennek Vízrajzi Osztálya a fővárosban maradt, átkéri magát oda szolgálattételre. Az ostrom után, amint a szabad mozgás lehetségessé vált, a Budapesti Nemzeti Bizottság kebelében a kulturális teendőket intézte. Supka Géza ekkoriban lett az MNM Egyetemének elnöke, csábította: legyen ügyvezető főtitkár mellette, de az adminisztrációs feladat nem volt ínyére. Időközben az ideiglenes kormány felköltözött Budapestre; Gy. Gy. sürgősen búcsút mond a politikának. Deérrel kettesben felkeresik Teleki Géza kultuszminisztert, hogy kieszközöljék a Teleki Intézet átszervezését. A Teleki Intézet elődje a Statisztikai Hivatalhoz tartozó, Teleki Pál által létrehozott Államtudományi Intézet volt (itt dolgozott később Dajbukát és Jakabffy kollégánk154 ). Azt követően, hogy Teleki Pál 41-ben öngyilkos lett, Hóman megalapította a Teleki Intézetet, kibővítette az akkor felállított Történettudományi Intézettel és hozzákapcsolta az Erdélyi Tudományos Intézetet. Az Államtudományi Intézethez tartozott a Táj- és Népkutató Osztály. Ennek jogelődje a három kiváló professzor: Teleki Pál (gazdaságföldrajz), Györffy István (néprajz) és Magyary Zoltán (közigazgatástudomány) által szervezett Táj- és Népkutató Központ, amelyet Teleki 1938 októberében rendeletileg létesített. A Központ fiatal szakemberei ráirányították a figyelmet a magyar társadalom égető szociális problémáira, a megoldatlan földkérdésre, a közigazgatás sürgető reformjára, és amit észleltek, azt a Károlyi-palotában 1938. nov. 21-én megnyitott kiállításukon a közönség elé tárták. A kiállítás vihart kavart; a támadások hatására Teleki dec. 9-én bezáratta azt, a Központot pedig feloszlatta. A munkát a tanítványok persze nem hagyták abba (pedig Györffy I. 39-ben váratlanul, 154 Dajbukát Gergely és Jakabffy Imre az Államtudományi Intézetben: BALAHÓ– GÁL 2005, 94.
