Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D39] 1980. július 28. László Gyula levele Györffy Györgynek
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 153 2) A Felvidéken Szepesben és Gömörben: Tátralomnic, Zsegra, Vitfalu, Tereske, Karaszkó, Rimabánya, Gömörrákos, aztán az Alföldön Ócsa, a Mura mellett meg Bántornya-Turniscse. Egyúttal arra kérlek, hogy adj nekem egy helynévfejtőt, akire ugyanezeket a neveket rábízhatom, hogy mondja meg, milyen eredetűek, merthogy én sem szászt, sem bizáncit nem látok bennük, de talán még szlávot sem. Mindössze két nevünk van a legenda tátralomnici képén: a kunt Thepé- nek, a leányt Ladivának hívják. Thepe–Tépe erősen törökös hangzású, a Ladiva meg keresztény-latinos forma (gondolom én), ezt kire bízhatnám, hogy megfejtse? Én könyvemben szinte-szinte a népmesekutatás módszerével mutattam ki, hogy népünknél milyen töménytelen változata él a legendának, amelynek egyes mozzanatai – természetesen – Eurázsia-szerte fellelhetők. A legteljesebb sorozatok azonban kivétel nélkül a magyar nyelvterületről valók. A falfestmények nagy része vándorpiktorok munkája, de van közöttük néhány igazán kitűnő, ami művészetként is számon tartható. Hát Gyurkám, segíts! Ha netán nem érnél reá, akkor Csánkira leszek utalva, ami végül is éppen azt a kort öleli fel, amelyben ezek a falfestmények élnek! Nem mondhatnám, hogy megoldottam a legendák minden kérdését, de legalábbis egy részüket, és a többiben is gondolkodásra késztettem az utódokat. Maradtam szeretettel és előre is köszönettel, barátod (László Gyula) Balatonrendes, 1980. VII. 28-án Forrás: Györffy György hagyatéka (eredeti)
