Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D38] 1980. március 14. Bóna István: László Gyula köszöntése
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 147 [Feladó:] Dr. Györffy György Múzeum körút 15. H 1053 Budapest V. Hongrie Forrás: LGYDA (eredeti) [D38] 1980. március 14. Bóna István: László Gyula köszöntése (gépelt, kézzel aláírt példány) László Gyula köszöntése149 A 70 éves László Gyulát köszöntjük ma, s ha már legidősebb budapesti tanítványai közül magam is köszöntőt mondhatok, engedtessék meg személyes visszaemlékezéssel kezdenem, a László Gyulához kapcsolódó legrégibb emlékeinket felidéznem. Bármily hihetetlennek is hangozzék, a későbbi tanítványok nemzedékei s ma, bátran mondhatom, a világunk bármely részén élő mindazon magyarok számára, akik féltő gonddal kísérik figyelemmel a magyarság őstörténetével és hazánk magyarok előtti történetével kapcsolatos új kutatási eredményeket, mégis azzal kell kezdenem, hogy előttünk, akik az 1945–1949-es esztendőkben még a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdtük el tanulmányainkat, csaknem ismeretlen volt László Gyula. A régészet akkoriban művészettörténettel, néprajzzal vagy történelemmel párosított őskori és ókori stúdiumokból állott, a későbbi korszakokban legfeljebb egyénileg tájékozódhatott az, aki akart. Nem nagyon akart senki. Ismertünk ugyan egy könyvet, amely a Múzeum körút akkori sok-sok kis könyvesboltjában és antikváriumában jó értelemben vett bestsellernek számított, s többnyire a kirakat közepén trónolt, bizonyos László Gyulának a honfoglaló magyar nép életéről írott, első pillantásra ijesztően vaskos – ám olvasva, annál izgalmasabb – könyvét, de nem nagyon akadt, aki megmagyarázta volna, hogy ez a korszak és ez a könyv is a régészethez tartozik. Kicsit úgy néztünk rá, ahogyan a ma régésze a lassan-lassan ki-149 Megjelent másodközlésben: BÓNA 2001. Eredeti publikálása: Új Írás 20. (1980) 6. sz. 106–110.
