Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D28] 1969. szeptember 16. László Gyula referátuma régészettudományunkról [F19]
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 123 [D28] 1969. szeptember 16. László Gyula referátuma régészettudományunkról (kézírásos, dátum és aláírás nélküli fogalmazvány)137 [F19] MTA Elnökségének referátum a régészettudomány helyzetéről 1. Szigorúan az előterjesztéshez kapcsolódó mondanivalók. 2. A magyar régészet helyzetéről való őszinte magánbeszéd. Elöljáróban: a régészettudomány nélkül az ember története félmillió esztendős távlatok helyett 4–5000 évre zsugorodnék, sőt az írástudatlan népek története az európaiak által való „felfedeztetésük” száz, kétszáz esztendejére csökkenne. De az is tapasztalatunk, hogy az írásbeliséggel rendelkező államok történetének mindennapjaira és háborúik mozgató erőire nézve is az írott forrásokkal csaknem egyenrangú a régészeti ásatások tanúságtétele. Éppen ezért világszerte nagy a régészet iránti érdeklődés, s éppen ezért fokozott figyelemmel kísérik hazánk régészetét is, hiszen a népek országútjának egyik keresztezőpontjában fekszik, és egyúttal a ligetes sztyeppevidék utolsó nyugati foltja. Referátumomban csak akkor alkalmazhatok helyes érvelést, ha régészetünket nem csupán hazai környezetben, hanem legalábbis eurázsiai kapcsolataiban értékelem. Lapról lapra:138 1. A bevezetés a régészet jelentőségének kibontásával kapcsolatban a múzeumokról is szól, a fogalmazás félreérthető, mert a múzeumok elsőrangúan tudományos intézmények is, a jelentés csupán azt emeli ki, hogy mennyi rengeteg feladat vár reájuk az anyag feltárása, restaurálása, tárolása, leltározása, kiállítása terén – és hadd tegyem hozzá a magam részéről –, mindez mennyire leköti a múzeumban dolgozó tudományos munkaerők idejét, úgy, hogy az Intézetben és az Egyetemen dolgozókkal szemben határozott hátrányba kerülnek a tudományos munka terén. Ezt a megállapí-137 A feljegyzés befejezésének feltételezhető legkésőbbi időpontja: 1969. szeptember 16. 138 Az osztálytitkári jelentésre való többszörös hivatkozás minden bizonnyal arra utal, hogy ez a feljegyzés egy általam nem ismert vitaanyagra való reflexióként készült – ez a jelentés azonban eddig nem került elő. A feljegyzés nem folyamatos belső számozása is az osztálytitkári jelentés oldalszámaira vagy beosztására vonatkozhat.
