Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D24] 1969. szeptember 16. Györffy György levele Erdei Ferencnek
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 117 szubjektív nézőpont, mind a politikai aktualizálás veszélye, mind pedig az, hogy az egyik alapvető forrásbázis, a szovjet felső vezetés irattára hozzáférhetetlen. Ez a legújabb kori történetírás okozza elsősorban, hogy társadalomtudományunk hitele a tömegek előtt igen csekély. Ugyanakkor a tömegekben komoly igény van történetünk régi korszakainak és nagy egyéniségeinek méltó bemutatására. Ezt az igényt történész frontunk vezetői nacionalizmusnak értelmezve nem veszik tudomásul. A Századok főként csak „századunk” eseményeivel foglalkozik, s olvasóinak köre mindinkább beszűkül. Szlovák érzelmű segédszerkesztője, a szlovák élettér gondolatának hirdetője a cikkeket a szlovák nemzeti érzékenység szempontjából lektorálja. Hogy van magyar nemzeti érzékenység is, arra a szerkesztő nem gondol. A szlovák, cseh, lengyel és egyéb kelet-európai történetírás nekünk is példát mutathat a régmúlt és a haladó hagyományok megbecsülésére. A lengyelek az elmúlt években nagy összegeket költöttek a lengyel állam alakulásának kutatására. A magyar történelem is nagy évfordulók felé közeleg: István király születése (969 vagy 975), Géza trónra lépése és a kereszténység terjesztése (972), a magyar államalapítás ezredéves fordulójának bevezetői. Ez kötelességünkké teszi, hogy az Árpád-kor kutatását előtérbe helyezzük, kiváltképpen pedig a X–XI. századét. 2. A történeti kutatásunkban mutatkozó kronológiai torzulás kutatóintézeti politikánkban is érvényesül. Amíg az MTA Történettudományi Intézet I. magyar osztályán (őstörténettől 1849-ig) egy kutató több évszázadot kénytelen gondozni, a legújabb kor történetét párhuzamosan két intézetben művelik: az MTA Történettudományi Intézetének többi osztályán és a Munkásmozgalmi Intézetben. Ez a népgazdasági szempontból is fényűzésnek tekinthető felesleges kettősség oly módon lenne orvosolható, ha az MTA Intézete a kezdetektől 1919-ig foglalkozna magyar és keleteurópai történettel, az 1919 utáni történet kutatási központja pedig egy „Munkásmozgalmi és Legújabb Kori Történeti Intézet” lenne, mint ez pl. déli szomszédainknál van. Az MTA Történettudományi Intézetének fő feladata nem az lenne, hogy lehetővé tegye munkatársainak publicisztikai szintű kiadványok írását – ilyenféle munkák kiadói felkérésre némi időbeli kedvezménnyel más beosztásban is elvégezhetők –, feladata elsősorban alapkutatások végzése: okmánytárak, iratkiadások, katalógusok, topográfiák, atlaszok elkészítése, s az ilyen munkák végzésére minden segítséget biztosítani kellene: tudományos segédszemélyzetet, gépírókat, számítógépeket, stb. E munkálatokat a középkor (őstörténettől Mohácsig), újkor (1526–1848) és legújabb
