Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D20] 1966. október 8. László Gyula válasza Györffy György bírálatára
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 105 44–45. laphoz meggondolkoztató megjegyzést fűz Györffy. Ellentétben velem és az összes szovjet szerzővel, ő nem hiszi, hogy az állatküzdelem totemisztikus eredetmondát ábrázolna. Ez persze lehetséges, de bizonyítani kellene! 48–49. lap. A kettős honfoglalás kérdése. Itt hajlandó vagyok a kérdőjeleket szaporítani, anélkül, hogy a koncepción egy jottányit is változtatnék. A testvérpárt nem iktattam ki a mondából, hiszen éppen az avar szíjvégeken is kimutatom. Viszont azt, hogy a monda már értelmét veszítette, teljesen bizonyítottam. A mondát már csak úgy mesélték, anélkül, hogy hittek volna benne, s ennek következménye volt a szövegromlás (ugyanis, amíg a hitnek, ceremóniának szerves része, addig kötött, változhatatlan szöveggel adják nemzedékről nemzedékre, akárcsak az imaszövegeket stb.). Ez az ellentét egyik sarkalatos pontja a bíráló s a köztem meglévő felfogásbeli különbségnek. Én nem hiszem, hogy pl. a mítosznak ebben a korban bármilyen szerepe is lett volna a mindennapi vagy államéletben: ott a gyakorlat, tapasztalat, az ész és a meggondolás döntött. De akkor is, akárcsak a fonókban nemrégen, szerették a régmúlt időkről szóló meséket, s talán-talán egy kissé hittek is benne, de igazi értelmét már nem tudták. Voltaképpen Györffy György barátom is ezt erősíti meg írván: „Figyelemre méltó, hogy egyetlen nemzetség tagjai sem viselték totemősük nevét.” De hát akkor honnan tudjuk, hogy hittek totemőseikben? A címerekből? Önmagát bizonyító eljárás. 52–53. lap. A vadászó sas kérdését megbeszélem szakértőkkel, ha tévedtem, kijavítom! 54. lap. A szarvasistennő–holdistennő sejtéseket nem látom szükségtelennek, az emberiség őskorából való emlékrögök lehettek. A Noin Ulaból való szőnyeg eredeti színes rekonstrukciója alapján készítettem el a festményt, s ekként még igazabb, mint a klisészínekkel megváltoztatott közlemény! Hogy mit ábrázol? Kimutattam, hogy nem ábrázolhat egyszerű támadást vagy vadászatot (természetesen még kevésbé rozsomákot, mint Alföldi gondolta), nem látom elvetendőnek a megtermékenyítés gondolatát. 64–65. lap. Szívesen tompítom vagy akár el is hagyom a szöveg „szerzői jogi” részét, bár éppen Györffy idéz engem fejtegetései elején, de az egésznek nincsen semmi jelentősége. A nagyszentmiklósi kincs egyik asztali készletével felvetettem a szavárd magyaroktól való származtatást, ez nem „romantikus” ötlet, ugyanis, amint tudjuk: l. Const. Porph. beszél arról, hogy az ő koráig (950 tája) a szavárd magyarok és a pannóniaiak követek útján tartják a kapcsolatot. 2. Tudjuk, hogy az ilyen követjárások nagy
