Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D20] 1966. október 8. László Gyula válasza Györffy György bírálatára
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 104 12. 1. lap. A fehér és fekete felcserélése természetesen elírás, kijavítom ezt a bosszantó hibát. Mivel azonban én nem az orosz krónika alapján kényszerültem a kettős honfoglalás feltevésére, hanem régészeti alapon, természetesen örvendtem annak, hogy felismerésem egybehangolható a krónikás adattal. Annyi bizonyos, hogy akárhogyan is magyarázzuk, a kettős honfoglalás valamilyen hagyománya megvolt nálunk is, hiszen krónikáink Árpád magyarjainak honfoglalását következetesen „második bejövetelnek” írják. Régészeti eredményeim feltűnő módon egybeesnek a Nestor -krónika adataival (az avar-magyarok is előretörtek frank területre!). 18–19. lap. A párduc és a hal az anyaistennő mellett a föld és víz állatait jelenti az ógörögöknél, tehát nem „bizonyíthatatlan ötlet”. Ha fogalmazásomból netán akként értődnék, hogy ez a magyaroknál volt akként, kijavítom. 34–35. lap. Hogy a bolgár népnév mit jelent Németh Gyula szerint, azt természetesen tudom (keverék, kásaféle képzetek), ellenben én (A pusztai lovasnépek ősvallása, Kolozsvár, 1946) a belső-ázsiai dialektusokban bőven kimutatható bugur–bulgur szóval egyeztettem, s ez a szó szarvast jelent. Felvetődik tehát olyanfajta népnév-magyarázat lehetősége, hogy a név „szarvas népe”-féle jelentést takar. Úgy vélem – mivel eredetmondájuk a szarvasmonda, ez legalább annyira feltehető, mint a keverék jelentés. 30-as oldalak és 41–42. lapokhoz fűzött megjegyzéshez. Első szövegemben szerepelt a szárnyas pasker teljes szövege, sőt még egy Csenyecovféle kiadatlan változat is. A szöveg összevonása miatt ez kimaradt. Hogy mi a helyzet a hím és nőstény szarvasokkal mint vezető és ősállatokkal, az bizony eléggé bonyolult kérdés, s éppen ennek magyarázatával és szép képeivel töltöm ki az idézett lapokat. Ezt nem változtatom meg. Elég jól ismerem az egész kérdésnek gazdag mitológiai hátterét ahhoz, hogy láthassam: feltevésem legalábbis valószínű, sőt több annál és kiterjed a jelenségek egészére. Az az egyszerűsítés, amit Györffy javasol, kirekeszt egy sereg mondát, és nem ad feleletet egy sereg élesen felvetődő kérdésre. Maradok a magamé mellett. 41. lap. A szöveg nélkül nem tudom ellenőrizni, hogy egyezik-e vele a kép, de a Kiadóval volt olyan megegyezésem, amely szerint nem kell legyen mindenütt illusztrációszerűen szoros kapcsolat a kettő között. 42–43. 1ap. Semmiképpen nem törlöm az ősi anyaistennőre vonatkozó sejtésemet. Hogy a sztyeppén legelt-e agancsos nőstény rénszarvas vagy nem, azt sem én, sem bírálóm nem tudja, de azt tudom, hogy a sztyeppe déli részén fekvő Héttestvér kurgánban találták azt a gyönyörű agancsos szarvas képet, amely kicsinyét szoptatja, tehát vitán felül nőstény!
