Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D20] 1966. október 8. László Gyula válasza Györffy György bírálatára
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 102 Györffy György elsősorban történész és nyelvész, jómagam pedig elsősorban régész vagyok. Mindketten ismerjük a másik anyagát is, de természetesen nem olyan fokon, mint a magunkét. Ebből következőleg Györffy György néhány nagyon megszívlelendő észrevételt tesz szövegemmel kapcsolatban, amit köszönettel veszek, s ki is fogok javítani. Ezek előrebocsájtása után nézzük részletesen az észrevételeket, megjelölvén, hogy mi az, amit el tudok fogadni vagy részben átírok, s mi az, ahol a magam felismerését látom jobbnak. 1. lap A saját rajzokra vonatkozó kívánságról. A Kiadóval beszéltem erről, s be is vittem egy csomó rajzot, amelyeken éppen a honfoglalók mindennapi élete elevenedett meg, de megállapítottuk, hogy stílustörést okozna a könyvbe való beiktatásuk. Györffy György egy ananjinói gorodiscse rajzát kívánja tőlem. Nem értem, miért? Mi az ananjinói műveltségnek legfennebb a peremterületén éltünk. Kívánja továbbá egy honfoglalás kori magyar falu életképét. Hej, de szívesen megcsinálnám, de hát ez vágyálom! Éppen én vagyok az, aki eddig az egyetlen honfoglalás kori települést ásatom, s éppen én tudom, hogy milyen kevés az, amit tudunk. Egyszóval: bármennyire sajnálom, de húsz-harminc éven belül sem én, sem más nem rajzolhat honfoglalás kori faluképet, mert nem tudjuk, milyen volt! Ugyanígy állunk a tiszai jurtról való rajz kívánságával. Eddig ötnek az alaprajzát ásattam meg, de milyenek voltak az építmények? Éppen Györffy veti szememre, hogy nemez sátrainkról semmit sem tudunk. Rajzoljak a kör alaprajz fölé egy baskír vagy mongol jurtot? Akkor hamisítok! Ugyanilyen lehetetlent kíván tőlem Györffy, amikor szeretne rajzot a pásztorral, régi tájfajtáinkkal, halászról csónakkal, vadászról ebbel, földmívesről faekével, szövőről–fonóról, szűcsről–tímárról, ácsról és vasverőről. Honnan vegyem? Persze megtehetném, hogy altaji vagy finnugor képek alapján képzelném el, de hát ez jó olyan helyen, ahol a képzelet játéka, a megálmodás az alap, de nem jó ebben a könyvben. Azt is kívánja tőlem Györffy, hogy „lehetne a köznép viseletét is ábrázolni...” De hát az Isten szerelmére, milyen alapon? Sírjaikban egy-egy vascsat, vaskés vagy bögre van. Ebből álmodjam meg viseletüket? Van néhány adatunk, mit éppen én bizonyítottam a nyereggel kapcsolatban, hogy a férfi s nő egyformán ülte, tehát egyformán nadrágban jártak. De ebből még nem lesz viseletkép. Igaz, egyik diafilmen mindent megcsináltam, de ott azzal az egyszerűsítéssel éltem, hogy a gazdagok ruhájáról elhagytam a drága vereteket, és feltehető szabásukat megtartottam: így lett a szegény ember viselete. Ez nyilván megközelíti az egykori valóságot, de annyit kellene magyarázni, hogy eb-
