Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Ress Imre: Korszakváltást előkészítő rövid elnökség 1913–1916. Thallóczy Lajos
KORSZAKVÁLTÁST ELŐKÉSZÍTŐ RÖVID ELNÖKSÉG 83 dig nehezen keresztülvihető vállalkozás.18 Ez a felismerés késztette arra, hogy alig egy év elteltével már új tudományos alternatívát kínáljon a levéltári iratok megosztásával járó szakmai és politikai vitakérdés meghaladására, amelyet minisztere is támogatott. A kettéosztás helyett a kamarai levéltár anyagát nagyszabású közös osztrák–magyar forráskiadványban kívánta általánosan hozzáférhetővé tenni. Az Osztrák–magyar pénz ügyek történetének forrásai 1491–1820. című sorozatnak osztrák és magyar szaktudósok közreműködésével készülő, két évente 30 ív terjedelemben megjelenő köteteiben olyan értékes forrásválogatást ígért, amely a dualista Monarchiában egyaránt megfelelt a történészek, a közgazdászok tudományos igényeinek és a politikusok gyakorlati szükségleteinek. Kezdeményezését magyar részről éppen korábbi hivatali főnöke, Pauler Gyula országos levéltárnok hiúsította meg azzal az indoklással, hogy közös osztrák–magyar forráskiadás akadályozza a Magyarország által igényelt iratok átadását.19 A század végén az elakadt gazdasági kiegyezés megújítá sára viszont osztrák részről feltűnő hajlandóságot mutattak a magyar levéltári igények kielégítésére, a történeti források meghatározott körének átengedésére. A szétválasztásra kínálkozó alkalmat Thallóczy 1898-tól a kamarai levéltár magyar állami finanszírozással történő módszeres kutatásának rendszeresítésére használta fel és meggyőző indoklására a miniszterelnökség az első világháborúig éves ösztöndíjakkal támogatta egész sor történész bécsi kutatását. Eleinte Takáts Sándor, majd később a fiatalok, Török Pál, Gagyi Jenő, Szekfű Gyula, Eckhart Ferenc és Miskolczy Gyula voltak többek között ennek a rendszernek a haszonélvezői. Különösen az utóbbiak bécsi jelenlétének lett fontos tudománypolitikai jelentősége, hogy a szükséges gyakorlati tudnivalók elsajátítása után közülük nyerjék meg a közös levéltárak hiányzó magyar tudományos utánpótlását. A közös ügyeket felügyelő magyar delegációnak a személyzeti paritás betartását hiányoló évi rendszeres interpellációi ellenére még a legrangosabbnak számító Házi-, Udvari és Állami Levéltárban sem sikerült az 1880-as évek közepétől több mint húsz éven át – a mostoha feltételek, többek között az egyéves fizetés nélküli gyakorlat miatt – felkészült magyar nemzetiségű történész levéltárost alkalmazni. Lényegében ez a Thallóczy által kitalált rendszer tette lehetővé 1910 körül előbb Szekfű Gyula, 18 Thallóczy Lajos Thaly Kálmánnak. Bécs, 1886. október 12. MNL OL P 1747 Thaly Kálmán iratai, 12. cs. 6. tétel, Nr. 7312. 19 Pauler Gyula Tisza Kálmán miniszterelnöknek. Budapest, 1887. április 15. MNL OL K 20 Király Személye Körüli Minisztérium Elnöki Iratok – 1897–1239 (700/1887)