Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
László Andor: Egy elfeledett történetíró. Szécsen Antal történetszemlélete
LÁSZLÓ ANDOR 74 nul szerkesztett okmányokat a kutatóknak nemcsak érthetőkké, de élvezhetőkké is tette, mi más egykorú, pl. német okmányokról alig állítható. De ezen irodalmi és nemzeti nyelvi előnnyel fölér sok tekintetben az a hátrány, hogy hazai kútfőink természeténél és a magyar nyelv és faj elszigeteltségénél fogva a kutatások könnyen egy bizonyos kizárólagos fölfogáshoz vezethetnek, mely az általános európai politikai és szellemi légkör behatásától eltekint, míg éppen ezen behatás az egyes nemzetek és országok fejlődésének és sorsuk alakulásának egyik legfontosabb eleme és tényezője. Érezték ezt búváraink és kétszeresen késztetve érezték magukat utána járni hazánkon kívül is történelmi eseményeink, viszonyaink és állapotaink minden nyomainak, szélesbítve történelmi irodalmunk mezejét, tisztázva talaját, gazdagítva anyagát, mely tevékenységük fényes elismerést és támogatást nyert Fraknói püspök azon nagylelkű római alapítványában,72 melyet a Történelmi Társulat oly lelkesült örömmel és hálás elismeréssel fogadott. Hazai irodalmunkban, igen becses és jelentékeny kivételek dacára, a történelem egyik legjelentékenyebb eleme: az emlékiratok, naplók és magánlevelezések, aránylag még mindig csak gyéren vannak képviselve, habár újabb időkben, és éppen a Történelmi Társulat és a Magyar Tudományos Akadémia működése folytán az utóbbi nagyobb mérvekben kezdett figyelembe vétetni. De bármily érdekes és értékes legyen is a történeti kútfők ezen neme, fölhasználásuk és tekintetbevételük a történelmi irodalom egyik legkényesebb föladata. Majdnem állíthatni, hogy mennél kitűnőbb irodalmi értékük, annál nagyobb tapintatot és gondos mérlegelést igényel kútfőkűl való fölhasználásuk. E tekintetben a tudományos készültség kevésbé döntő, mint a kifejlett világ- és emberismeret. Ha valaki példának okáért e nélkül Franciaország vagy Anglia történetének bizonyos korszakaira nézve kiválólag Retz bíbornok, Saint Simon, Horace Walpole emlékirataira és levelezésére támaszkodnék, kétszeresen lenne a félszeg történeti fölfogások szentesítése és terjesztése veszélyének kitéve. Az emlékiratok és levelezések közvetlen állításai, jellemzései és adatai, íróik egyéniségének, állásuknak, viszonyaiknak ismeretében nyújtanak ugyan bizonyos megközelítő mértéket történelmi jelentőségük megítélésére nézve: de ha közvetve a történelmi előadásba mennek át, minden fejtegetések és megjegyzések, utalások és lelkiismeretes hivatkozások dacára a történeti hűségnek csak színével bírnak, mert értékük helyes megítélésének legfontosabb tényezője nem az egyes tény, adat vagy kijelentés, ha-72 Éppen ebben az évben alapította Fraknói Vilmos Rómában a Magyar Történeti Intézetet.
