Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
László Andor: Egy elfeledett történetíró. Szécsen Antal történetszemlélete
LÁSZLÓ ANDOR 72 lunk éppen ezen század első negyedének bevégeztével a mohácsi vésznap több nemzedékeken át, minden biztos, háborítatlan és következetes nemzeti és politikai fejlődést megakasztott és annak lehetőségét majdnem kizárta. Összefoglaló történeteink, – még azok is, melyek nem bírják kiválólag az okmánytár jellegét – a korszakoknak nem mindig közvetlenül, de igen is közvetve észlelhető különbségét, egyéni benyomásom szerint, nem veszik rendszerint kellőleg tekintetbe, félrevezettetve az intézmények és események külalakjának folytonossága által, rendszerint nem jelzik eléggé, miért, és mennyiben változott benső és valódi természetük, és épp ezért műveik, – hogy másokat ne említsek, Fessler minden pátosza, Szalay anyagbősége és lelkiismeretes megbízhatósága, Horváth Mihály folyékony és átlátszó csoportozásának dacára, nagyrészt nélkülözik azon benső életet és jellemző valóságot, melyek a történeti kézikönyvet tartós irodalmi becsű és jelentőségű művé alakítják. Nagy korszak volt az Anjouk és Hunyadiak kora, nagy fejedelem Lajos és Mátyás király egyaránt, de uralkodói tevékenységük nagyságának elemei és tényezői, ha egyéniségüktől el is tekintünk, természetszerűleg éppoly különbözők, mint politikai céljaik és eszközeik. A magyar történelem egyik legjellemzőbb fő vonása, mely neki az angol történelemmel közös, hogy a nemzet politikai életének alapintézményei nem mentek át sohasem tartósan, vagy századokra kiterjedőleg egyenes ellentétekbe, ámbár a tizenhatodik század kezdetétől a tizennyolcadik század végtizedéig a politikai fejlődés és haladás majdnem Európa-szerte éppen ezen ellentét szellemének érvényesítésében kerestetett és valósíttatott. De hazánk ezen alkotmányos irányzatának folytonossága változó időkben, az alapeszme megőrzése mellett, változó alakokban nyilvánult; — változó, majd vallási, majd politikai, közjogi és nemzetközi tényezőkre támaszkodott — és hű képét csak oly történelmi fölfogás nyújtandja, mely a tartós és a változó elemek és eszmék kölcsönös befolyását kellőleg felismerni és mérlegelni képes. Ily történelmi fölfogásnak egyik legbiztosabb eszköze az események és korszakok beható részletezése, ha szabad ezen kitétellel élnem, egyénesítése; ennek szellemében működik évek óta társulatunk, és elbizakodás nélkül állíthatni, hogy ezen irányzatnak, mely a valódi történelmi irodalomnak alapvető föltétele és eszköze, a Századok és a Történelmi Tár , a Magyar Tudományos Akadémia hozzájárulásával, egy negyedszázadon át fölötte becses anyagot szolgáltattak, és hatalmas lendületet adtak, melynek eredményei a Magyar Történeti Életrajzok ban találták meg az utolsó években legfényesebb, egyaránt vonzó, mint komoly tudományos jelentőségű kifejezésüket.
