Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Egyed Ákos: A Magyar Történelmi Társulat első elnöke. Gróf Mikó Imre
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT ELSŐ ELNÖKE 47 melyek az elmúlt idők társadalmának viszonyaira, anyagi, értelmi, közműveltségi és erkölcsi fejlettségére vonatkoznak, s amelyekből egyedül ítélhetjük meg azon kor tetteinek vagy mulasztásainak viszonylagos érdemét és bűnét; mert elmúlt korszakok eseményeit saját társadalmi állásunk talapzatáról helyesen soha sem ítélhetjük meg. Az ezen cél felé törekvő kutatások nehézségét éppen itt, e tisztelt gyülekezet előtt kiemelnem alig kell. Mindenikünk alá van vetve az uralkodó társadalmi nézeteknek, s azoknak kisebb-nagyobb mértékben rabja. Ritkán lehetünk mentek az elfogultságtól, legyen az bár saját hajlamaink, előítéleteink vagy politikai pártállásunk következménye. Könnyen tévedhetünk: mert ahol – mint a nemzetek történelmében – a vitézséget a vadságtól, a politikai eszélyt az erőszakoskodástól, a szabadelvűséget a féktelen rakoncátlanságtól, a vallásos türelmességet a hit iránti közönytől, a nemzeti nemes önérzetet az indokolatlan gőgből származó kirekesztőségtől, – szóval, az erényeket az ellenkező félszegségtől gyakran csak a figyelmet igen könnyen kikerülhető mellékkörülmények különböztetik meg: kevés és néha egészen ártatlan elfogultság is könnyen tévútra vezetheti a különben őszinte szándékú búvárt. E mellett az adatok hiánya és töredékessége miatt nehezen jut hatunk oly emelkedett álláspontra, melyről a múlt idők hű képét biztos kézzel rajzolhatnók. Éppen ezért van a történelmi búvárlatokban oly felette nagy, noha többnyire az illető szakkörökön kívül nem eléggé méltányolt fontossága és becse a mellékes, és első pillanatra minden jelentőséget nélkülözni látszó események és körülmények kiderítésének. Minden, ami bármely oldalról nyújt egy kis felvilágosítást, ami akár fény- akár árnypontot nyújtva segíti kidomborítani és ez által igazsághűbbé tenni a múlt képét, teljes mértékben veszi igénybe búvárló figyelmünket és szorgalmunkat. Mert bármi gazdag is múltunk küzdésben és szenvedésben, lélekemelő jelenetekben és tanúlságokban, némely részleteit még is eliszapolta már az azóta letűnt idők folyama, számos szépsé geit merítette a feledés örvényébe a múltak örökítésére nem mindig eléggé gondos hazafiúi figyelem, Mint más nemzeteknél, úgy nálunk is, az élő nemzedék megelégedett minden időben a jelen kívánalmai kielégítésével. Az az igazság, az az érzet, hogy múltunkat alaposan át kell tanulnunk, mert a múlt van hivatva, hogy mint egy varázs-tükör állván folytonosan lelki szemeink előtt, tanácsot és irányt adjon a jelen válságai között, megnyugtatást és a sikert biztosító kitartást nyújtson a jövő homályában rejlő küzdelmekre erőt és bátorságot a reánk váró nagy munkákra és nehéz válla latokra: ez a meggyőződés, mondom, aránylag későre vert gyökeret az illetők szellemében; általánossá, mondhatni, csak a legújabb időben vált. És az a hiány, melyet a mai búvár oly fájdalma-
