Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Egyed Ákos: A Magyar Történelmi Társulat első elnöke. Gróf Mikó Imre
EGYED ÁKOS 44 vány esztendőhöz hasonló évek alatt, tudományos, gazdasági, ipar- és jótékony egyesületeket, melyek mind nemzeti fennmaradásunk támoszlopaivá, sőt grá nit-alapjaivá lőnek. Avagy nem a mi egyesülésünk fényes tanúbizonysága-e a magyar tudományosság e pompás csarnoka is? Nem a sanyarúság leggyászosabb korában költé-e fel szíveinkben egy hű és jeles hazánkfia azt a munkás hazaszeretetet, mely nek gyümölcse s egyszersmind egyetértésünk lélekemelő emléke a Magyar Tudományos Akadémia palotája?! Melyik igaz hazafinak nem gyúl szíve örömre, ki nem érez nemes büszkeséget, midőn ezt látja ?!... E néma falak tanítsanak minket szoros egyesülésre! Vagy tán a szabadságnak nincs ránk az az összefűző hatása s egyesítő ereje, ami volt a szolgaság állapotának? Szo morú, ha így van; de én ezt nem hiszem, s emlékeztetem hazám fiait ama baljóslatú mondatra, mely azt hirdeti nemzetünkről: „jármot nem tűr, szabadságával élni nem tud ” – jugi impatiens, libertatis incapax. – Mutassuk meg, hazám fiai, hogy ez nem igaz, hazánk alkotmányának s nemzeti önállásunknak megszilárdítására és megvédésére való szorosabb egyesülésünk által. Fontoljuk meg, hogy egymással való versen géseinket kárörömmel nézik politikai elleneink. Ne adjunk mimagunk alkalmat arra, hogy azt hasznukra fordítsák! Épen amily magasztalólag szólott tömör egybetartásunkról 1850–1860 között Európa, oly bámulva fogja kérdezni, ha meghasonlásunk bekövetkeznék: a szabadságban vagy ben nünk lévő minő átkos szellem tette e csodát mivelünk!? Minden kor és nép cselekvő nemzedéke elébe saját feladatot tűz a gondviselés, s teljesítése vagy elmulasztása iránt a kö vetkező kor és nemzedék előtt ő felelős. Előttünk is ily gyanánt áll új alkotmányos állapotunk megszilárdítása, a birodalom és hazánk testvér-népei érdekeinek államlétünk egysége s épsége feláldozása nélküli kielégítése. Újítsuk fel lelkeinkben nagy őseink hű hazaszeretetét. Ne kockáztassuk hazánk lételét. Engedjünk, hogy engedékenységre találjunk; közeledjünk, míg testvér-kezeink találkoznak. Törvényes úton, igazsággal, önmérséklettel javítsunk alkotmányunkon; ahol kell, egészítsük ki hiányait, szabatosítsuk homályos részeit: de az egésznek, mint alapnak alája ne ássunk. Az alapok bontogatása gyakran az épületet dönti össze. Ha országunk jobbjainak nem sikerül oly politikát érvényesíteniök, mely a birodalom és velünk élő népek jobbjait megnyeri, mely nem kisérletekre, hanem szilárd alapra fekteti építéseit, nem kockáztat, a jövő fejlődés útjait egy irányban sem vágja el, s lassan bár, de biztosan visz nagy célunk felé: akkor vagy azon vád lesz igazolva, melyet csak imént említek, s ekkor balsorsunkat minmagunk