Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Egyed Ákos: A Magyar Történelmi Társulat első elnöke. Gróf Mikó Imre
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT ELSŐ ELNÖKE 23 tartotta meg beszédét 1867. május 15-én. Mikó pedig elnökké választása után, 1867. július 2-án. Horváth Mihály beszéde nagyon pontosan meghatározta a 19. századi történelem mozgásának fő irányát: „korunkat leghelyesebben a nemzetiségek századának nevezhetjük”, amelynek alapvető jellegzetessége a népek függetlenségi törekvése. Ezt a következőkben így bontotta ki: „Az idegen uralomtól független népek felelős kormányok alatt igyekeznek szabadságukat megszilárdítani. Azon népek pedig, melyek különféle viszontagságok következtében, idegen kormány vagy más nép uralma alá jutottak, függetlenségök helyreállításával akarják megállapítani szabadságukat. Felkutatják történelmi jogaikat, elévülhetetleneknek kiáltják ki azokat. Csak bennök látják üdvöket, s a legkitartóbb küzdelemre kelnek értök. Felélesztik nemzeti viseletöket; fejlesztik, mívelik nyelvöket és irodalmukat. Saját hagyományaik, erkölcseik, szokásaik, saját egyéniségök természete szerint akarnak élni”.44 Horváth Mihály nemzetben gondolko dott, de kifejezte azt is, hogy külön nemzetiség önmagában nem lehet cél, csak eszköz a haladás, a fejlődés érdekében, de „kötelessége minden nemzetnek híven megőrizni a maga sajátságos egyéniségét.”45 Mindebben se gít a történetírás „a szellemi és anyagi, társadalmi és politikai munkásságában egyaránt.”46 Horváth Mihály beszéde – Gyáni Gábor megállapítása szerint – kifejezi azt, „amit a történetírás nemzeti funkciójáról ténylegesen magáénak vallhatott.”47 Jól látható, hogy Horváth Mihály a polgári nemzet haladásában rendkívüli jelentőséget tulajdonít a történelmi múlt megismerésének. Ezért fejleszteni kell a magyar történetírást a források (kútfők) szorgalmas feltárása, az adatok kritikai „megrostálása” által. Azért is sok még a tennivaló, mert több adat rejlik a levéltárakban annál, mint ami eddig ismertté vált. A Történelmi Társulat feladata az is, hogy „a hazai történet iránt részvétet, érdekeltséget ébresszen a nagy közönségben, és kifejtse, megszilárdítsa annak történelmi érzékét.”48 Horváth Mihály a pozitivista kutatási módszer jegyében határozta meg a magyar történetírás feladatait, amire az 1868. évi kolozsvári vándorgyűlésen kifejtett nézetei alapján még kitérek. 44 Horváth Mihály beszéde a Történelmi Társulat első közgyűlésén 1867. május 15-én. Századok 1. (1867) 3. 45 Uo. 5. 46 Uo. 6. 47 Gyáni Gábor: Professzionalizáció és nemzeti öntudat. A Századok első évei. Századok 150. (2016) 1113. 48 Horváth Mihály beszéde i. m. 10.
