Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Egyed Ákos: A Magyar Történelmi Társulat első elnöke. Gróf Mikó Imre
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT ELSŐ ELNÖKE 17 kifejezve az iránta való bizalmat. Mivel Erdélyben sikerült erős támogatást szereznie, Mikó összehívta az alakuló közgyűlést. Ezen Mikó ismertette az előzményeket, amelyek során többször módosítani kellett az eredeti elképzeléseket a bécsi javaslatok szerint, majd rátért az erdélyi sajátosságokra. Erdélynek mindig megvolt a maga különlegessége, amely soknemzetiségű jellegéből következett. Az alapszabály értelmében és Mikó terve szerint is kettős intézményről volt szó: a múzeumról, amely alapvetően gyűjtő és megőrző feladatokat lát el, és a Múzeum-Egyesületről, amely gondoskodik a múzeum fenntartásáról és működéséről. Bár az alapszabályt a bécsi hatóság csak akkor hagyta jóvá, ha az alapszabályban rögzítik, hogy az Egyesület magának semmi „tudóstársasági” rangot nem kíván, az alapítók fenntartották az eredeti elképzelést, amely szerint az intézmény tudományos munkát is végezni fog, tehát a múzeumi és akadémiai cél együtt jelent meg.25 A közgyűlés az Egyesület nyelvéről tit kos szavazással döntött: 383 személy egyöntetűen a magyar mellett foglalt állást. Ezt követően megválasztották a vezetőséget: az elnök Mikó Imre; az alelnök gr. Lázár Miklós, a titkár Finály Henrik, a múzeumőr Brassai Sámuel, a könyvtáros Szabó Károly lett. A vezetőség minden tagja a tudományos munka elkötelezett híve volt. Az alelnök kivételével mindnyájan a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak, de Lázár Miklós is kitűnt történészként a szárhegyi Lázár család történetéről írt monográfiájával. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület munkássága és magyarországi ismertsége bizonyosan az egyik el nem hanyagolható tényezője volt annak, hogy létrehozóját és elnökét alkalmasnak találják majd 1867-ben a Magyar Történelmi Társulat elnöki tisztére is. Ezt lehetséges okként – amint már szóltam róla – megemlítették a Társulat történetével foglalkozó történészek is, Várkonyi Ágnes pedig 1967-ben a Társulat egyik előzményének tartotta, akárcsak a Dunántúli Történetkedvelők Egyesületét.26 Jakó Zsigmond megállapította, hogy „az első lépéseit tevő Történelmi Társulatnak jól fogtak azok a tapasztalatok, amelyeket a Múzeum-Egyesület, tíz évi működése alatt gyűjtött”,27 és ekkor „még jó ideig a Múzeum-Egyesület egyenrangú tényezője volt a magyar történetkutatásnak”.28 25 Egyed Ákos: Gróf Mikó Imre – Erdély Széchenyije. Debrecen 2005. 79–80., 177. 26 Várkonyi Ágnes: A Történelmi Társulat megalakulásának előzményeihez. Századok 101. (1967) 1187. 27 Jakó Zsigmond: Az erdélyi magyar történetírás mai kérdései. Erdélyi Múzeum 67. (2005) 3–4. füzet 1. 28 Uo.
