Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)

Ujváry Gábor: „A Magyar Történelmi Társulat reneszánszának és legnagyobb virágzásának korszaka”. Klebelsberg Kuno

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT RENESZÁNSZÁNAK KORSZAKA

143

lom- és gazdaság-, egyház-, irodalom-, tudomány- és művészettörténet. 1923 és 1934 között – a tervezett három kötet valamelyikébe, azon belül is füzetekbe sorolva – összesen tizenhárom hosszabb közlemény látott napvilágot a Társulat kiadásában. A sorozat ugyan torzóban maradt, ám így is nagyon értékes, máig használt alapvetések születtek. Hóman A forrás kutatás és forráskritika története Magyarországon című munkában (1925) értekezett egy mindmáig sokszor idézett, terjedelmes tanulmányában. Mellette időrendben haladva a következő művek jelentek meg: Szentpétery Imre: Chronológia

(1923); Áldásy Antal: Címertan

(1923); Kornis Gyula: Történetfilozófia

(1924);

41

Révész Imre: A magyarországi protestantizmus története (1925); Dékány István: A történettudomány módszertana (1925); Fejérpataky László – Áldásy Antal: Pápai oklevelek

(1926); Gárdonyi Albert: A történelmi segédtudományok története

(1926); Dézsi Lajos: Magyar történeti tárgyú szépirodalom

(1927); Áldásy Antal: A XV. sz. nyugati elbeszélő forrásai (1928); Bartoniek Emma: Magyar tör

téneti forráskiadványok (1929); Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan

(1930); Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai

(1934). Több

ségüket ma is kézikönyvként használják a historikusok és levéltárosok, mindenekelőtt a közép- és a kora-újkorral foglalkozók. A kiváló szerzők írta kis kötetek kiadása 1930 és 1934 között – mint oly sok más, hasonló projekt esetében – a világgazdasági válságból adódó nehézségek miatt akadozott, ezután pedig Hómannak miniszterként már nem maradt ideje a sorozat gondozására (illetve nyilván visszás lett volna, ha tárcavezetőként és a Magyar Történelmi Társulat elnökeként a saját maga által szerkesztett füzeteket támogatja).42

Hóman Bálint 1920-as tervezetének másik pillére, a Magyar történet

– először 1928 és 1934 között kiadott, Hóman és Szekfű Gyula jegyezte – kötetei végül nem a Társulat, hanem az Egyetemi Nyomda gondozásában jelentek meg. Ennek története azonban már a következő korszakba, Hóman elnökségébe vezet át minket. A részbeni folyamatosság nyilvánvalónak tűnt, hiszen Klebelsberg nemcsak Hóman 1920-as projektjét támogatta, hanem minisztersége idején is elsősorban az ő tanácsaira számított közgyűjteményi kérdésekben. Ráadásul több alkalommal jelezte, hogy a 41 Valójában – mint az Lukinich Imrének, a Magyar Történelmi Társulat főtitkárának a jelentéséből kiderül – a három első kötet mindegyike 1924-ben került forgalomba, az első kettő kiadási évét a támogatási feltételek miatt datálták vissza 1923-ra: Századok 59. (1925) 433.

42 A sorozatról újabban: Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. szá

zadban – európai kitekintéssel. Bp. 2011. 284–287.