Reisz T. Csaba (szerk.): „Kedves Lajosom!” Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz 1879–1916 (Budapest, 2017)
CSÁNKI DEZSŐ LEVELEI THALLÓCZY LAJOSHOZ - [147] 1915. április 21. Budapest
„KEDVES LAJOSOM!” 160 Végül az épület frontjára jövő 3+3 azaz összesen 6 kőmellszobor tekintetében óhajtanék rövid előterjesztést tenni, sok tűnődés után. Nézetem szerint innen ki kell zárnunk az uralkodócsaládhoz tartozó egyéneket, pl. József nádort, mint akit vagy akiket az egyenlő nagyságú szobrok közé nézetem szerint nem lehet helyezni. Hasonlóképpen ki kell zárnunk a volt orsz. főlevéltárnokok közül azokat, akiknek képei a megállapodás szerint a tanácsterem falán fognak elhelyeztetni, tehát Pauler Gyulát is. Megítélésem szerint leghelyesebb lenne olyan történetírók és régi jogtudósok közül válogatni, akiknek valamiképp levéltárhoz vagy levéltári iratokhoz is közük van, s ezenkívül a régibb orsz. levéltárnokok közül is valakit, ha lehetséges. Nézetem szerint a következők lennének alkalmasak. 1.) Werbőczi István. Régi irataink nagy része jogi természetű, s a régi magyar jogi fejlődésnek a csúcspontján ez a nagy magyar jog- és törvénytudós áll. Neki ugyan csak eszményi arcképei vannak, de ezek valamelyikét nézetem szerint már lehetne alkalmazni. 2.) Zrínyi Miklós, a költő, hadvezér és hadtudományi író, aki képviselhetné a nemzetnek régi hadi jellemét és dicsőségét, melynek irataink egész tömege ékesen szóló tanúja. 3.) Katona István. Az első magyar nagyszabású történetíró, aki először gyűjtötte össze és dolgozta fel legkiválóbb iratainkat. Egykorú olajfestésű arcképét ismerjük. 4.) Kovachich József. Mintegy félszázadon át volt országos levéltárnok. Arcképét remélem, megkapándjuk. 5.) Szalay László történetíró. 6.) Horváth Mihály történetíró. E tekintetben is bölcs nézeteteket kérve, legszívesebb üdvözlettel maradok hű barátod Csánki Dezső Ui. E levelet, ugyanily tartalommal, Árpádnak is megküldtem. Ha lehet, beszéljétek meg együtt ez ügyet s úgy legyetek kegyesek nyilatkozni. Cs. D.
