Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Fónagy Zoltán „Minden helynek megvan a maga ideje”. Ember és idő viszonya a 19. századi Magyarországon
FÓNAGY ZOLTÁN 82 kezdődött, másutt 50–100 éves késéssel zajlott le. A polgárság után a nemesség és az ipari munkásság sajátította el, majd végül a parasztság. A „boldog időtlenség” kora Magyarországon a 19. század első felében az átmenet jeleit figyelhetjük meg az időhöz való viszonyban. A nemesi életrendben is viszonylag ritka utazások számunkra szinte felfoghatatlan ráérősséggel zajlottak. Az érkezést, a találkozásokat csak hozzávetőleges pontossággal határozták meg, a néhány napos eltérésben semmi furcsát nem találtak. Egymástól távol lakó ismerősök gyakran a nagyobb vásárokra időzítették a találkozót; ehhez elegendőnek találták megírni, hogy például a József-napi vásárra Pestre utaznak, szállásuk ebben és ebben a fogadóban lesz. De hogy a majd egy hétig tartó vásár melyik napján találkoznak, azt már nem rögzítették; a hamarabb érkező el-elnézett a megjelölt szállásra, hogy megérkezett-e ismerőse. A kiszámíthatatlan útviszonyok között persze nem is igen lehetett pontos érkezési időpontot adni. Nagy esőzések akár több nappal is meghosszabbíthatták az utazást. Petőfi például 1847 májusában – Debrecen felé utazva – így ironizált a Poroszlótól a Tiszáig vezető töltés állapotán: áradáskor „a víz közepén nyúlik végig, mint a nadrágon a zsinór, az a nevezetes töltés, melynek hosszasága egész félórányi ugyan, de jó időben négylovas kocsi – nyolc ökör segítségével – egy nap alatt is megjárja”.12 Éppen az otthonról való kimozdulás ritkasága miatt amúgy is lassan haladhattak, hiszen az utazást gyakran megszakította az útba eső rokonok, ismerősök meglátogatása, ami több napig is eltarthatott. Az utazással összekapcsolt rokonlátogatás már a gyermek számára is természetes volt: a kisdiák Kazinczy a kitérők miatt jó két hét alatt ért vissza Pest megyéből Sárospatakra.13 Újfalvi Sándor leírása szerint a 19. század eleji, falun élő erdélyi nemesség életében nem játszott szerepet az óra. Apjának, az erdélyi viszonyok közt jómódúnak számító birtokosnak (aki évtizedeken át szolgabírói 12 Petőfi Sándor: Úti levelek Kerényi Frigyeshez. Debrecen, 1847. május 14. In: Uő: Útirajzok. Budapest, 2002. 13 Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. In: Uő: Versek, műfordítások, széppróza, tanulmá nyok. Budapest, 1979. 224. Szinte mindegyik idézett forrásból hozhatnánk példákat az utazás lassúságára és bizonytalanságára.
