Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Fónagy Zoltán „Minden helynek megvan a maga ideje”. Ember és idő viszonya a 19. századi Magyarországon
75 Fónagy Zoltán „MINDEN HELYNEK MEGVAN A MAGA IDEJE” Ember és idő viszonya a 19. századi Magyarországon* Ha van valami állandó az általunk ismert világban, akkor az idő s annak múlása az. Feltartóztathatatlan folyását, monoton ritmusát kifejezően adják vissza a szólások, amelyek az időt a malmok egyhangú munkájához vagy a kerék körforgásához hasonlítják. Ám a fizikai vagy természeti idő állandóságával szemben az emberi-társadalmi időérzékelés változékony; ezt fejezzük ki, ha a rohanó időt, a gyorsuló időt, vagy éppen az ólomlábakon vánszorgó perceket emlegetjük. Az időérzékelés, időhasználat társadalmi jelenség, s mint ilyen, változásoknak van alávetve. Időfelosztás és időérzékelés minden társadalomban létezik, azonban ezek kifinomultsága igen mély különbségeket mutat.1 Az európai keresztény civilizációban a városiasodás, illetve az iparosodás folyamatai alapjaiban változtatták meg az embereknek az időhöz való viszonyát. A 14. század végétől figyelhető meg az időérzék, az időhöz való viszony változása. Az átalakulás elsősorban a városi-ipari és az agrártársadalom szembeállításával ragadható meg. Míg az agrárnépesség (Magyarországon a 19. század első felében még a városlakók jelentős része is idesorolható) továbbra is a természeti időciklusokhoz al kalmazkodott, addig a városlakók életét egyre inkább a mesterséges , óra szerinti időbeosztás határozta meg.2 * A tanulmány eredeti megjelenése: In: A hosszú tizenkilencedik század és a rövid huszadik század. Tanulmányok Pölöskei Ferenc köszöntésére. Szerk. Gergely Jenő, Csapó Csaba, Dobszay Tamás, Zeidler Miklós. Budapest, 2000. 137–148. Bővített, átdolgozott változat. 1 A természeti vagy fizikai és a szociális idő megkülönböztetésének fő szempontjait összefoglalja Gellériné Lázár Márta az Időben élni. Történeti-szociológiai tanulmányok (Vál. uő. Budapest, 1990) című kötet előszavában (7–14.). A kötet irodalomjegyzéke összefoglalja az idővel foglalkozó természettudományi, filozófiai, szociológiai és történeti irodalmat is. 2 Europäische Mentalitätsgeschichte. Hg. von Peter Dinzelbacher. Stuttgart, 1993. 650.
