Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tóth István György Harangkongás és óraketyegés. A parasztok és kisnemesek időfogalma a 17–18. században
HARANGKONGÁS ÉS ÓRAKETYEGÉS 73 ta, hogy az istálló falán át mintegy félfertály óráig nézte, ahogy az uradalmi pásztor saját lányával közösködött.84 A negyedóránál rövidebb időtartamot azonban legtöbbször óra nélkül mérték. Ha kb. öt percről volt szó, azt mondták, „tyúkmonysültig” (amíg a tojás megsül) élt még az áldozat. 1730-ban a Gömör vármegyei Redován a javasasszony forró fürdőbe ültette Greczmacher Jakabot, és mint Garan Mátyás 34 éves jobbágy elmondta, onnan kivéve szalmaágyra fektették, „ottan pedig egy tyúkmonysültig sem élt”.85 A paraszti világképben a legrövidebb időtartam a „miatyánknyi” idő volt, mely körülbelül fél percet – egy percet jelölt. Ezt természetesen éppen úgy nem mérték le, mint a tojássütésnyi időt. Erre utal egy 1726-ban a lakompaki úriszék előtt tárgyalt per: a 17 éves rohrbachi szolga bevallotta, hogy egy kecskével fajtalankodott. Mikor bírói megkérdezték, mennyi ideig vétkezett a kecskével, nem tudván másként az időtartamot kifejezni, azt felelte: „egy miatyánk mondásig”, márpedig bizonyos, hogy a „bestialis actus” alatt nem mormolta az imádságot. Miatyánknyi idővel határozta meg az időt az ország másik felében egy másik bestialitás tanúja, a budamiri pásztor felesége is. A sörfőzőmester inasa üszőjüket a kerítéshez kötötte, és úgy vétkezett vele. A tanú „mintegy két miatyánk után” tért csak magához, addig szólni sem tudott, csak elborzadva nézte, hogy mit művel a fiú – vallotta 1764-ben Sáros vármegye törvényszéke előtt.86 84 ŠOBA, Presov, Sáros, Trestné spisy, 568., 614. 1745-ben a szántói Novajkai Pál így vallott Abaúj vármegye törvényszéke előtt egy paráznasági perben: „Alkalmasint legalábbis feküdött Török Istvánnén Gadnai félfertály óráig, félfertály óra múlva” kelt csak fel róla. Novajkai uram azonban nem kisnemes, hanem az Egregius címet viselő tekintélyes birtokos nemes volt. ŠOBA, Košice, Abaúj, Trestné spisy, Investigationes. Fasc. II. No. 17. 1745. Vö. Edward P. Thompson: Az idő, a munkafegyelem és az ipari kapitalizmus. In: Időben élni i. m. 60–78. 85 ŠOBA, Banská Bystrica, Gömör, Prot. proc. magistr. B/4. 69. fol. 124–134. 1730. júl. 29. 86 MOL P 157. Eszterházy cs. lt. 61. cs. Úriszék. F. IV. No. 33. ŠOBA, Presov, Sáros, Trestné spisy, 608. 1764. aug. 28. A „miatyánknyi idő” nem volt magyar sajátosság: a középkori Angliában is beszéltek „Pater noster wyle”, „miserere whyle” időről. Hasonlóképpen mérték az időt a gyarmati időkben Chilében, ahol azt mondták, hogy a földrengés két hiszekegyig tartott. E. P. Thompson i. m. 63. Eugenio Pereira Salas: L’évolution de la notion du temps et les horlogers a l’époque coloniale au Chili. Annales ESC 21. (1966) 141–158. „Valami egy miatyánk után kigyütt a komorábúl” a feleséggyilkossággal vádolt molnár – vallotta 1774-ben a Gömör megyei Feléden Budai Mihály, a földesúr ispánja. Az ilyen rövid időt tehát az ispán is óra nélkül határozta meg, míg az ennél hosszabb időről szólva óráról beszélt a molnár szolgálója is: „valami fél óra múlva ismét bement a molnárné a komorába”. ŠOBA, Banská Bystrica, Gömör, Proc. magistr. Fasc. XI. No. 502. 679. krabic. 1774. ápr. 18.
